Szülőkre várva

Fülszöveg

Rózsa, 10 éves.
Hét hónapos koromban lettem állami gondozott, nem tudom miért. Azt kívánom, hogy holnap vegyenek ki az intézetből. Ha nem vesznek ki, akkor szeretnék holnap felnőtt lenni és dolgozni. Saját fizetést szeretnék. Harmadiknak meg azt kívánom, adjanak több zsebpénzt az intézeti gyerekeknek.
Tamás, 15 éves.
Második osztályos voltam, amikor állami gondozott lettem. Szüleimről semmit sem tudok. Nem látogatnak. De azért azt szeretném, hogy sokáig éljenek és egészségesek legyenek. Szeretnék hozzájuk hazamenni. Szeretnék még valamilyen szakmát tanulni. Mindegy nekem, milyen szakmát, csak lehessen vele rendesen keresni.
Anikó, 11 éves.
Anyám nem törődött velem, apám részeges volt. Hatéves koromban vettek állami gondozásba. Szeretnék jó nevelőszülőket, akik rögtön kivesznek az intézetből. Ha nem vesz ki senki, akkor itt legyen jobb sorsom. A harmadik kívánságom az, hogy a felnövök, ne legyek csóró.
Tibor, 14 éves.
Négyéves korom óta vagyok intézeti. Azért hoztak be, mert az apám elment egy másik nővel külföldre, anyám meg eladta magát idegen férfiaknak. Ebből éltünk. Az első kívánságom, hogy kikerüljek az állami gondozásból. A második az, hogy apám jöjjön vissza külföldről. De csak akkor, ha közben leszokott az italról. Akkor nála lakhatnék. Tudom, az első két kívánságom úgysem teljesül. Ezért harmadiknak azt kívánom, hogy ebből az intézetből vigyék el az összes rossz tanárt. Vissza