Szülők és gyermekek
A párbeszéd lehetséges
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
Részlet:
"Két szerencsés tizenéves:
- Édesanyám a legcsodálatosabb embere, akit ismerek. Még a barátaim is szerencsésnek tartanak, hogy ilyen édesanyám van. Először is, nagyon fiatal. Talán ezért...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Két szerencsés tizenéves:
- Édesanyám a legcsodálatosabb embere, akit ismerek. Még a barátaim is szerencsésnek tartanak, hogy ilyen édesanyám van. Először is, nagyon fiatal. Talán ezért is szinte tökéletesen megértjük egymást. Dinamikus, sportos, vidám és optimista nő.
Mindig tud mondani valamit, amivel felráz és visszaadja az életkedvemet. A vele való bizalmas kapcsolatom sokat segít a nehéz pillanatokban. -
- Ma apu bejött a szobámba és beszélgettünk egy keveset. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen nagy szeretettel, jó barátként fog beszélgetni velem. -"
Vissza
Fülszöveg
"Családunk az első olyan közeg, mely üzeneteket küld felénk: ezek szeretetet és aggódást, vagy rossz esetben visszautasítást és nemtörődömséget közvetítenek. Minthogy családban élve töltjük el minden napunkat, családtagjainkhoz erős kötelékek fűznek, melyek mély nyomokat hagynak bennünk. (...)
A napi találkozások révén tanúi lehettünk a bizalom kialakulásának, ugyanakkor megtapasztaltuk a zárkózottságot is. Hallottunk őszinte szavakat, de megismertük a hallgatást is..."
"Tisztában vagyunk azzal - még ha néha fáj is -, hogy nem mindig vagyunk képesek normálisan együtt élni azokkal, akikkel nap mint nap találkozunk, s a velük való kommunikáció nem mindig kielégítő.
Mit kell tehát tennünk azért, hogy családi életünk... segítsen bennünket a növekedésben?"
Úgy tűnik, napjainkban a serdülők már nem "haragszanak" annyira a családjukra, mint egykor. Ugyanakkor - jóllehet "ismét zörgetnek a családi otthon ajtaján" - a hétköznapok forgatagában visszatérnek régi szerepükhöz, és...
Tovább
Fülszöveg
"Családunk az első olyan közeg, mely üzeneteket küld felénk: ezek szeretetet és aggódást, vagy rossz esetben visszautasítást és nemtörődömséget közvetítenek. Minthogy családban élve töltjük el minden napunkat, családtagjainkhoz erős kötelékek fűznek, melyek mély nyomokat hagynak bennünk. (...)
A napi találkozások révén tanúi lehettünk a bizalom kialakulásának, ugyanakkor megtapasztaltuk a zárkózottságot is. Hallottunk őszinte szavakat, de megismertük a hallgatást is..."
"Tisztában vagyunk azzal - még ha néha fáj is -, hogy nem mindig vagyunk képesek normálisan együtt élni azokkal, akikkel nap mint nap találkozunk, s a velük való kommunikáció nem mindig kielégítő.
Mit kell tehát tennünk azért, hogy családi életünk... segítsen bennünket a növekedésben?"
Úgy tűnik, napjainkban a serdülők már nem "haragszanak" annyira a családjukra, mint egykor. Ugyanakkor - jóllehet "ismét zörgetnek a családi otthon ajtaján" - a hétköznapok forgatagában visszatérnek régi szerepükhöz, és lázadoznak.
Mi az, ami napjainkban rosszul működik a szülők és gyermekeik közötti párbeszédben? Hogyan élik meg a fiatalok az önállóság iránti igényüket? Ez a témája ennek a füzetnek, mely elsősorban magukat a főszereplőket kívánja megszólaltatni.
Vissza