"Szülőhelyem, Szalonta..."

Előszó

Szülőhelyem, Szalonta... - jelenti ki tárgyilagosan, egy önéletrajzi tényt közölve az, aki által e város nevét a világhír szárnyára vette, s akinek a létével, alkotó munkásságával e két fogalom szétválaszthatatlanul összefonódott.
Szülőhelyem Szalonta - vallom jómagam is önérzettel, tudatos büszkeséggel, aminek éppen Ő, halhatatlan földim a kiváltója, megalapozója. Felserdülésem, majd eszmélkedésem óta úgy érzem, hogy ez a - részemről véletlen - körülmény kötelez. E küldetésérzet állította az egykori gimnazistát a Csonkatorony második emeletére, hogy a költő trágyi emlékeinek őrizője legyen, majd jó évtized múltán a tennivalók tudatos felismerése ösztökélt arra, hogy a háború-dúlta múzeum helyrehozatalának egyik szerény munkásaként tevékenykedjek.
Így kerültem közvetlen kapcsolatba Arany János pusztuló relikviáival és a múló időben egyre ragyogóbban fénylő szellemi hagyatékával. Hivatali kötelességemen túl sorsadta, személyes feladatomnak éreztem, hogy közkinccsé tegyem, sokak számára mondjam el mindazt, amit a bölcső szűkebb világában róla megőrzött a fakuló emlékezet. Arra is törekedtem, hogy a költő életútjához fűződő értesüléseink a helytörténet és a népi hagyomány, a múzeumban rejtőzködő és mindeddig kevesek által ismert adatok, dokumentumok nyomán gyarapodjanak, a róla alkotott kép pedig pontosabbá váljék. E tárgykörben az utóbbi harminc év során hetvennél több cikket, tanulmány, esszét közöltem, s közülük csupán hét jelent meg előző kötetemben. Vissza