Szülőföldem, iparvidék

Fülszöveg

A szerző - akinek eddig csupán néhány verse jelent meg irodalmi lapban, Váci Mihály javaslatára - nem "hivatásos" költő. Írogató munkás, illetve volt munkás, hisz jó egy évtizede nyugdíjból él, noha még nincs ötvenéves. A gyermekkorától végzett nehéz testi munka, a gyönge szervezet juttatta erre a sorsra. Verselése, fogalmazása sokszor göröngyös, nehézkes. Effajta fogyatékosságaiért egyéb erényekkel kárpótolja az olvasót. Mohó érdeklődésű, szépre, jóra, igazra, tudásra fogékony, ritka érzékenységű, szenzibilis alkat Sebestyén Lajos. Hű lírai krónikása szülővárosának, Tatabányának, ennek a múlt század közepén még nem is létező, majd egyre rohamosabban kiterebélyesedő ipari centrumnak. A "város peremén", a sivár Mésztelep még sivárabb Tízház nevű szélén teltek el gyermekévei. Korán megismerte a nélkülözést, sajgó lélekkel eszmélt rá, hogyan torzul el a munkások élete az iszonyú nyomás alatt, fájó emléke az iszákos, családját örökös rettegésben tartó apa. Feledhetetlen élménye egy hajdani csendőrsortűz. Serdületlen fővel már keresni kénytelen, hol bányászként, hol ilyen-amolyan ipari munkával szerzi meg keserves kenyerét. Ma már kívülről, de nem lankadó figyelemmel és boldogan kíséri nyomon, hogyan könnyebbedik a valaha "láncolatlan életfogytiglaniak"-ként robotolók munkája, milyen remek és bonyolult gépek végzik máris a munka nehezét. Igazságérzetét, szociális lelkiismeretét annál inkább bántja, hogy ma tapasztal visszásságokat, hogy még mindig nem szabadultunk meg a múlt számos átkától. Azon van hát, hogy erejéhez képest segítsen, amiben csak segíthet. Vissza