Szülőföld

Előszó

Még csak öt éve - öt éve már! -, hogy felrajzoltuk az első szerény jelet a hazai képzőművészeti élet térképére. Egy szerkesztőség, amelynek (akkor) sokadik gondja, témaköre volt a képzőművészet, elhatározta, hogy a szerkesztői munkát szolgáló helyiségek falát festőművészeink, grafikusaink, fotósaink rendelkezésére bocsátja, legyenek állandó vendégek - a hozzájuk csatlakozó szobrászokkal együtt - a Korunk-nál hozzák be az ország színeit, formáit, teljes koloritban vagy fekete-fehérben, hozzák be a tájakat és embereket, álmaikat, a maguk sajátos plasztikai látomásában.
Ez az öt esztendő - száz kiállítást jelentett (eleinte egyhónapos, majd három-, végül kéthetes váltásokban). Többségében egyéni bemutatkozást, néhány közös tárlatot. Képzőművészetünk jó néhány nagy egyéniségének jelenlétét s a kolozsvári és bukaresti főiskola padjaiból alig kikerült tehetséges fiatal művészek vagy éppen még főiskolások első jelentkezését, a kortárs líra és zene megszólaltatásával ünnepibbé tett keretek között. Amikor a folyóirat alapításának 50. évfordulójához közeledtünk, számolni kezdtük kiállítóinkat, és sikerült egyeztetnünk a két ötvenest: így született meg a Korunk Galéria 50 című kiadványunk s egy ünnepi kiállítás a Kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában. Az Ady-centenáriumon rendezett tárlat anyagát ugyancsak sikerült kis album formájában eljuttatni olvasóinkhoz. Vissza