Szulizni tudni kell!

Fülszöveg

A három történet mindegyike - a nevek kivételével - valóságos eseményt örökít meg. Létező személy (volt) "Dr. Szerémi Szeréna", "Róza néni", "Miska bácsi és Jolán néni" - ma már sajnos egyikük sem él. Az emlékező szerző - Pribojszky Mátyás citeraművész - húszéves országjárása során számtalan "Róza nénivel", "Miska bácsival" találkozhatott, és harcolt nem egy fennhéjazó, öntelt "Dr. Szerémi Szeréna" ellen. A Hivatal ezért eretnekként kezelte, s igyekezett kiűzni a népzenei életből, de szerencsére az ellenkezője történt: a több, mint 2000 hazai és külföldi tagot számláló Citera-barátok Klubja főtitkáraként egy évtizede szervez 5-600 fős citeratáborokat nyaranként - miközben ő maga, afféle citerás "Rácz Aladárként", járja a világ nagy hangversenydobogóit, Tokiótól Los Angelesig, Moszkvától Párizsig, Torontótól Békésig... mivel a Viharsarok szülötte ő, ott van számára a világ (egyik közepe).
Nem tartja magát írónak, csak egyszerű krónikásnak - ugyanakkor hiányt pótol könnyed hangvételű, anekdotizáló stílusával, amely Móra Ferenc és Mikszáth Kálmán óta szinte eltűnt a magyar irodalomból. Célja egyértelmű: tükröt tartani a nép "egyszerű gyermekeit" lekezelő, nagyképű szobatudósok elé, akik könnyen elfelejtik, hogy a nép "más nyelvet" beszél: érthetőt, őszintét. Gyűlöli az álnépieskedést, s ezt saját művészetében is érvényesíti a pódiumon, mondván, nem attól értékes a népművészet, hogy primitív, s nem annak esendőségeit kell őrizni - ez az álhagyományosság - hanem tartalmi értékeit kell ápolnunk. Tanítványaival, a tiszakécskei Tisza '83 nevű nemzetközi-nagydíjas citera-kamarazenekarral és feleségével, Petrozsényi Eszter színművésznővel e gondolat jegyében járják rendszeresen az ország városait és falvait, valamint a világ más részein élő magyarokat.
E kis füzet a zenész-Pribojszky Mátyásnak a mesélő-Priboszky alteregóját mutatja be. Vissza