Szűcs Sándor és Dorogi Márton barátsága - CD-vel

Előszó

Mottó: "Alföldi számadás: jeles személyiségekben élő örökségünk"
Szűcs Sándornak, az Alföld egyik legelhivatottabb néprajzkutatójának, egyben jeles szépírójának jövőre, 2013-ban születésének 110. évfordulóját ünnepeljük, idén pedig halálának 30. évfordulóján tisztelgünk emléke előtt. Szűcs Sándor élete és munkássága szervesen az Alföldhöz kapcsolódik, annak egy sajátos szeletéhez, őt idézve: „az előttünk élők nyelvén együtt nevezve: a három föld"-höz, vagyis a Hajdúsághoz, Nagykunsághoz, de különösen szülőföldjéhez és lakóhelyéhez, a Nagy-Sárréthez, ahol egy személyben volt gyűjtő és adatközlő. A Nagy-Sárrét egyik jellegzetes településének, Biharnagybajomnak a szülötte, amely község évszázados hagyományokat őrzött meg. Az érdeklődő, mindent megfigyelő fiúban édesanyja és a környezete, a hajdan vízjárta, mocsaras, lápos tájban élő „rétjárók" hatására, elbeszéléseik, meséik nyomán már kisiskolás korában felébredt a kíváncsiság az egykori „rétész, pákász"- és pásztorélet iránt. Ez a kíváncsisága egész életében végigkísérte. Ez sarkallta újabb és újabb gyűjtőutakra, adatközlők megkeresésére és gyűjtött adalékai publikálására. Ő maga így fogalmazott szándékáról: „feltettem magamban, hogy nem csupán a néprajztudomány számára hordok össze anyagot, hanem ezeknek egy részét cikkekben, könyvekben feldolgozva vissza is adom azok utódainak, akiktől szereztem: a népnek." Györffy István nyomdokain járva kutatási eredményeit nem a néprajztudomány „tolvajnyelvén" hozta nyilvánosságra, hanem Kaposvári Gyula szavaival is élve Arany „Toldi"-jának nyelvén, azon az ízes magyar nyelven, ahogy a bihari táj embere beszél. Éppen ezért Szűcs Sándor művei a szépirodalomnak is számon tartott alkotásai. Halálának évfordulóján, 2012-ben, az Alföldkutatásért Alapítvány megbízásából, az általa működtetett Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor munkatervének részeként, néphagyomány-ápoló feladatként Balogh Jánosné Horváth Terézia és Oláh Józsefné Szász Ilona szerveztek emlékülést és állítottak össze ahhoz kapcsolódó kiadványt szerkesztőként és szerzőként. Az immár hagyománnyá váló, évenkénti júliusi „Tábori nap" műsorán belül az emlékülés képezi a délelőtti programot, amelynek a püspökladányi Dorogi Márton Városi Könyvtár és Művelődési Központ ad helyet. Választott témájuk, - Szűcs Sándor és Dorogi Márton barátsága - kapcsolódik az előző két évben a Tábor tagjaiként kifejtett előadói, szervezői és szerzői tevékenységükhöz, amely Szűcs Sándor legjobb szakmai és lelki társának, a püspökladányi Dorogi Mártonnak, ugyancsak Alföld-kutatónak szenteltetett. Munkájuk maradandó nyoma egy posztumusz Dorogi kötet, melynek főcíme: Hasznos minden porcikája. Alcíme pedig: Az állati termékek mellékesebb haszonvételi formái a Hortobágyon és a Nagykunságban. Az idei téma Szűcs Sándor személyiségét olyan szempontból közelíti meg, hogyan kapcsolódott Püspökladányhoz, illetve az ott élő, a néprajzot is művelő barátjához, Dorogi Márton néptanítóhoz. Kapcsolatuk bemutatása a Sípos-Dorogi Család által megőrzött, Szűcs Sándornak Dorogi Mártonhoz írt leveleiből történhet meg, s mégsem egyoldalú, mert adatközlők egészítették ki, tették teljessé közlésükkel a hiányzó „másik oldal" tudnivalóit. Mély férfibarátságukról maga Szűcs Sándor vall a legautentikusabban Dorogi Mártonhoz javarészt tollal írott leveleiben és sűrűn telekörmölt postai levelezőlapjain. Vissza