Szűcs Mihály életleírása

Előszó

E kötet, amelyet a kedves olvasó a kezében tart, Szűcs Mihály egykori főbíró, időskori visszaemlékezése élete fontosabb állomásaira, eseményeire. Szűcs Mihály 1823-ban született Jászfényszarun, földműves családban. Szülei szegények voltak, így nem volt lehetőségük gyermekeik taníttatására. A hét gyermek / 5 fiú, 2 lány / közül, különösen Mihály vágyott az iskolapad után, de édesapja korai halála minden reményét szertefoszlatta. A fiatal legény sehogy sem akart megbarátkozni a földműves élettel, ezért elindult szerencsét próbálni, de végül mégiscsak visszatért falujába, s beállt testvérei mellé, az eke szarvához. Igénye a tanulásra, a művelődésre a paraszti munka mellett sem múlt el, s felnőtt korában mindent megtett azért, hogy magát szellemileg képezze, ismereteit szélesítse. Szűcs Mihály jó képességű, gyors észjárású, találékony férfiú lehetett. Bizonyítja ezt az az eset is, amely során 1861-ben a prágai utazásához pénzt szerzett. Tudását, a közügyekhez való hozzáállását a falu közössége is elismerte és értékelte, mert 1874-ben szótöbbséggel Jászfényszaru főbírájának választották.
Szűcs Mihály, visszaemlékezéseit a 19. század második felében írta, abban az időszakban, amikor általánosan elterjedt szokás volt, hogy az írástudó emberek / lelkészek, tanítók, iparosok, gazdák, diákok, művészek / naplókat, emlékiratokat, útirajzokat írtak. A kéziratos munkák egyik csoportja a szerző által ismert imádságokat, dalokat, verseket, vőfélyrigmusokat, időjárásra vonatkozó megfigyeléseket őrizte meg az utókornak, a másik jelentős része azonban személyes emlék, a hétköznapok és az ünnepek eseményeiről. Az ilyen naplókat, memoárokat nagyon gyakran nyomtatásban is megjelentették, olykor még maga az író, de legtöbb esetben csak a szerző halála után látott napvilágot, a hálás utókor jóvoltából. / pl. Déryné és Blaha Lujza naplója, Francsik Károly, pápai borbélymester „Kis kamorámban gyertyát gyújték" címmel megjelent visszaemlékezése, stb. /.
Szűcs Mihály élettörténete, még a szerző életében, 1892-ben nyomtatásban is megjelent, s közkézen forgott. Emlékiratában sajátos képet nyújt Jászfényszaru 19. századi életéről, lakóiról, fontosabb eseményeiről / pl.bérmálás, papválasztás /. A visszaemlékezések középpontjában mégis a számára rendkívül nagyjelentőségű utazások / Prága, Drezda, Bécs, Róma / állanak, amelyekről élvezettel, sajátos humorral ír, mindenkor hozzáfűzve a történésekhez személyes véleményét, gondolatait. Vissza