Lakáskultúra 2005. december

Előszó

Részlet az újságból:
Megbízható, jó barát
Amikor közeleg az ember születésnapja, különösen, ha a jeles pillanat kerek évtized átlépése is egyúttal, mindig valami különleges érzés költözik belénk. Talán akad benne az idő múlása feletti, csipetnyi szomorúsággal vegyes nosztalgia, némi büszkeséggel fűszerezve, hiszen nem volt hiábavaló az eltelt időszak, ugyanakkor ott van a továbblépéshez szükséges tettvágy és kíváncsiság, vajon mit hoz a jövő. Ebben az esztendőben azzal kezdtem a beköszöntőmet, hogy XL-esek lettünk, azaz a Lakáskultúra immáron negyven esztendős. Nagyon is tisztes kor ez egy magazin számára, különösen annak fényében, hogy egy amerikai elemző szerint körülbelül hetven esztendei piaci jelenlétre számíthat egy havonta megjelenő lap, ennyi az úgymond kifutási ideje. No, majd meglátjuk! Szakértelem ide vagy oda, bárki tévedhet.
Január tehát ünnepi időszak volta számunkra, alkalom a számvetésre, a fejlődés állomásainak, valamint az ezeket kísérő sikereknek az összegzésére. Majd, mint tudjuk, minden csoda három napig tart, túllépve a születésnapon, ismét a megszokott tevékenységbe vetettük magunkat, igyekeztünk hónapról hónapra tartalmas, izgalmas, hasznos ötletekben bővelkedő, s nem utolsósorban látványos lapot készíteni hűséges olvasóink örömére. Törekvésünk motorja, a múltunk, a rangunk kötelez! Nem tehetjük alacsonyabbra a lécet, nem engedhetünk a színvonalból, hiszen az méltatlan volna a nagy múltú, sikeres, mindenkor az élen járó, piacvezető Lakáskultúránkhoz.
Vissza