Sztrogoff Mihály

Előszó

Részlet a könyvből:

- Uj sürgöny, Sire.
- Honnan?
- Tomskból.
- Tomskból? Hát azon tul már megszakadt a vonal.
- Meg, tegnap óta.
- Tábornok, önnek óránkint kell a sürgönyt kapni Tomskból, amiről engem esetről-esetre értesit.
- Parancsa szerint, felség - felelt Kissoff tábornok.
Hajnali két órakor folyt e rövid párbeszéd, ugyanakkor, mikor az uj palotában tartott estély egész fényében ragyogott. Preobrajensky és Paulovsky ezredeinek zenekara játszott ez estélyen, műsorának legválogatottabb számait adva elő. Polkák, mazurkák, cottisok és keringők váltakoztak. Uj és ujabb párok suhantak át a palota fényes termein, amely alig pár száz lépésnyire emelkedett a „régi kőház"-tól, amely oly sok rémes dráma színhelye volt s amely most csak a négyes könnyed melódiáját üti vissza.
A főudvarmesternek kényes kötelessége teljesítésében igen érdemes segédlete volt. Főhercegek, ezeknek hadsegédei, szolgálattevő kamarások és a palota házi tisztjei vállalkoztak a táncok rendezésére. Gyémántoktól ragyogó főhercegnők, káprázatos öltözékekben ékeskedő udvarhölgyek jártak elő jó példával a magasabb tiszti kitűnőségek és a polgári tisztviselők feleségei, leányai előtt.
Mikor megadták a jelt a polonaise-hoz és a minden rangbéli meghívottak sorakozni kezdettek ehhez a rythmikus tánchoz, amely ilyen alkalmakkor a nemzetiség határozott jellegét ölti fel, az értékes csipkékkel áthúzott női öltözékek, a rendjelekkel diszitett egyenruhák keveréke, amelyet száz- és száz gyertya lángjában megfürösztve vetettek vissza a teremnek hatalmas tükörlemezei, igazán leírhatatlan elragadó képet nyújtottak. Vissza