Sztárok és sztorik 3. (dedikált példány)

Előszó

Az óvodáskor vége felé lehetett, amikor a színház élménye először megtalált. Nem is nekem kellett utaznom az előadás miatt, hanem szinte házhoz, azaz a rozoga falusi művelődési házunkba érkezett a társulat. A színészek nevére ma már nem emlékszem, és homály fedi a darab tartalmát is, de a hangos visítással drukkolás főhősünknek megmaradt emlékeimben. Később iskolásként is sok szervezett látogatás volt a városi művelődési ház nagytermébe, amelyek azonban maradandó emléket nem véstek életem azon időszakába. Megtanultam elegánsan felöltözni, nem hangoskodni, egyáltalán viselkedni az ilyen alkalmakkor.
Az első igazi „mélyütés" évekkel később, az irodalom és minden művészetek iránt egyre jobban nyíló elmém fejlődése közben ért. Egy őrült naplója Darvas Ivánnal. Hetekig nem tudtam szabadulni attól az élménytől, amit az előadás jelentett. Kortársaim körében is éreztem a színházi élmény hatását. Ettől kezdve kezdtem figyelni immár tudatosan a különböző színpadok kínálatát és vásárolni a jegyeket, akár a legolcsóbb helyekre is, megismerve a kakasülők sajátos hangulatát hétről hétre. Lehetett dráma, komédia, opera vagy balett. Megfordultam mindenhol, akár más szórakozási formák elhanyagolásának árán is. Kedvencemmé váltak a magyar órák elemzései, a versek tanulása, szinte minden, ami érintőlegesen kapcsolódott a színházi előadásokhoz.
Életem során a második katarzissal felérő élmény a Képzelt riport egy amerikai popfesztivál bemutatója volt. Szerencsésen udvaroltam egy csinos hölgynek, akinek édesapján keresztül jegyhez jutottam a Vígszínházba. A zenekari árokban az LGT játszott, Almási Éva, Tahi Tóth László ejtett ámulatba a színpadon és a végén maga Déri Tibor jött ki a függöny elé. Nem túlzás a tombolás szó. Ma is csodálkozom, hogy a Víg falai nem sínylették meg a dübörgést. Ilyen élményben, azóta sem volt részem, de kiváló előadást, hangos sikert azóta is többször átéltem.
Talán nem véletlen, hogy amikor a kötet harmadik részének tartalmát megterveztem egyértelmű volt azoknak az embereknek a felkérése, akik színészként milliónyi embernek okoztak örömöt estéről estére a színpadokon.
Kimaradók sajnos megint akadtak, egyrészt saját döntésük okán, másrészt az időpontok egyeztetésének lehetetlensége miatt, valamint saját „szűrőm" beépítése kapcsán. Az adott oldalszám erősen korlátozta lehetőségeimet. Mégis úgy gondolom, hogy a könyv reprezentatív képe egy csodálatos világnak, amit színháznak; színészetnek hívnak. Vissza