Fülszöveg
Bill Flanagan regényének egyik szereplője szerint az A&R az amerikai "Assault and Robbery" (rablótámadás) kifejezés rövidítése, de ebben téved. Az A&R-os ember (Artist and Repertoire) a zeneiparban egy olyan alkalmazott, akinek az a feladata, hogy felfedezze a tehetséges zenekarokat, leszerződtesse őket a nagy lemezkiadókhoz és képviselje az érdekeiket. A gyakorlatban az is az ő feladatuk, hogy olyan szerződést kössenek a zenekarral, ami szinte egyenlő a teljes kirablásukkal.
"Régebben, a zeneszerző írta a számokat, másvalaki hangszerelte, az énekes elénekelte és a koncerten fizetett zenészek kísérték. Az egész folyamatot az A&R-os felügyelte. Ha talált egy slágert, azt elvitte az énekeshez, lekötötte a stúdiót, szerzett egy hangszerelőt, kifizette a zenekart, vezette a munkaerő-nyilvántartást. A Beatles után az egész világ megváltozott. A zenészek önállóak lettek. Maguk írták a számaikat, maguk játszották el azokat, maguk intézték a stúdiófelvételeket, és általában messze...
Tovább
Fülszöveg
Bill Flanagan regényének egyik szereplője szerint az A&R az amerikai "Assault and Robbery" (rablótámadás) kifejezés rövidítése, de ebben téved. Az A&R-os ember (Artist and Repertoire) a zeneiparban egy olyan alkalmazott, akinek az a feladata, hogy felfedezze a tehetséges zenekarokat, leszerződtesse őket a nagy lemezkiadókhoz és képviselje az érdekeiket. A gyakorlatban az is az ő feladatuk, hogy olyan szerződést kössenek a zenekarral, ami szinte egyenlő a teljes kirablásukkal.
"Régebben, a zeneszerző írta a számokat, másvalaki hangszerelte, az énekes elénekelte és a koncerten fizetett zenészek kísérték. Az egész folyamatot az A&R-os felügyelte. Ha talált egy slágert, azt elvitte az énekeshez, lekötötte a stúdiót, szerzett egy hangszerelőt, kifizette a zenekart, vezette a munkaerő-nyilvántartást. A Beatles után az egész világ megváltozott. A zenészek önállóak lettek. Maguk írták a számaikat, maguk játszották el azokat, maguk intézték a stúdiófelvételeket, és általában messze elkerülték a lemezkiadót... Az A&R megváltozott. Csak azzal foglalkozik, hogy felfedezze a jó előadókat, és ő játssza az összekötő szerepét a kiadó felé."
A zeneiparban a vadkapitalizmus törvényei uralkodnak. Ami azonban mégis különlegesség teszi ezt a világot, hogy itt az emberek úgy érzik, a végtermék több mint egy egyszerű áru, amit el kell adni. A lemezkiadók alkalmazottjai között viszont gyakran találunk olyan embereket, akik tényleg hisznek a zenében. Valóban azért foglalkoznak egy zenekarral, vagy egy előadóval, mert úgy gondolják, hogy ezzel ők is adnak valamit a világnak, és segítenek az igazi művészeknek érvényesülni, elismertetni a munkájukat.
Bill Flanagan regényének hőse, Jim Cantone is ezek közé az emberek közé tartozik. Kiváló érzéke van, hogy meglássa a jövő sztárjait és A&R igazgatóként az a dolga, hogy leszerződtesse őket. Azonban, akárcsak az életben, a regényben is vannak főnökök, akik kizárólag a produkciók anyagi vonzatával foglalkoznak. Jim megpróbálja ugyan elfelejteni ezt, de a WorldWide lemezkiadó két vezetője, Bill DeGaul és J. B. Booth megnehezítik a dolgát. Noha eleinte mindkettőjükre felnéz, DeGaulra a magabiztos vezetőre, a zenei élet jóstehetségére és J. B.-re, a vietnami veteránra, akiből mára üzletember lett, valamint kettejük hosszú - és úgy tűnik - megbonthatatlan barátságára. A barátság azonban megszakad. A rivalizálás tönkreteszi a két férfi kapcsolatát. Booth minden hatalmat a maga kezébe akar kaparintani, és mint általában, amit akar, azt meg is szerzi. Ennek az ára azonban, szintén mint általában, magasabb, mint gondolta volna.
Vissza