Színészetika

Előszó

Sztaniszlavszkij (családi nevén Alexejev) Konsztantin Szergejevics, egy moszkvai nagykereskedőcsalád sarja, 1863-ban született. Anyai nagyanyja jónevű francia színésznő volt, s így már a szülői ház légköre megfelelt a fiatal Sztaniszlavszkij hajlamainak: gyakran rendezhetett igen magas színvonalú műkedvelő színielőadásokat. 1888-ban több ismert művészemberrel együtt megalapítja a »Művészeti és Irodalmi Egyesületet«, amelynek kiváló amatőr színésztagjait később, mintegy tízévi színpadi gyakorlat után, Sztaniszlavszkij átviszi a Moszkvai Művészszínházba. Erősen hatottak Sztaniszlavszkij színészi és rendezői arculatának kialakulására a moszkvai Kisszínház igazi realista hagyományai, amelyek a nagy Scsepkin alakításaiban csúcsosodtak ki. A Moszkvai Művészszínházat Nemirovics-Dancsenkóval együttesen alapították meg 1898-ban. Sztaniszlavszkij, úgyis mint színész, úgyis mint rendező, minden erejével küzdött az akkor dívó szimbolista-formalista rendezői irányzat ellen, amely a színészből szinte a rendező drótján rángatott bábot akart faragni. Ő a művészi igazságot öntudatosan kifejező realista színszerűségre törekedve, színészeitől is ilyen alakítást követelt meg. Legnagyobb sikereit Csehov és Gorkij műveinek előadásával érte el, s az ő hallatlanul átlelkesített, mélyen emberi valóságábrázolása különösen a hétköznapi élet színpadravetítésében - új korszakot hozott a színházművészet fejlődésébe. Sztaniszlavszkij életműve testesítette meg az ú. n. csehovi dramaturgiát, ami a szovjetművészet egyik ma is becsben tartott hagyománya. 1938-ban bekövetkezett halála mély gyászba borította a haladó szellemű kultúra művelőit. Sztaniszlavszkij színháztudományi és színészpedagógiai elveit számos irodalmi művében rögzítette le (»Életem a művészetben«, »Egy színész felkészül...«, »Válogatott tanulmányok«, »Az Othello rendezői terve«, »Előadások a Nagyszínház stúdiójában« stb.), amelyek jórészt már magyarul is megjelentek. Vissza