Sztálinvárosi idill

Fülszöveg

ELŐSZÓ
Ma már kiment a divatból az előszó, mint ahogy kimentek a divatból azok az emberek is, akikről írok.
Gyermekkoromban nagyapáim még első világháborús emlékeikkel voltak elfoglalva, s dédanyám az Ősbudavár vendéglőről, a pesti millenáris - azaz a kis-földalatti megnyitásáról mesélt, amelynek ő éppen az ezredik utasa volt, így tehát ezredikként az ezredik esztendőben gyönyörű ajándékot kapott, egy arany szelencét.
És Ferenc Jóskáról mesélt, akivel a székely lányok ezredévi fogadásán találkozott, és ükapámról, aki Turinban, azaz Torinóban meglátogatta Kossuth Lajost.
És gyermekkoromban telente még korcsolyával mentünk iskolába, mert csupa jég volt az út, s mert csak néha-néha jött egy-egy lovas szekér S a Marosban annyi volt a hal és a rák, hogy csupasz kézzel lehetett fogni őket, s a víz is olyan tiszta volt, hogy a Holt-ág egyik öblét csak akváriumként emlegettük
És voltak senkinek sem ártó bolondjaink, mert elképzelhetetlen lett volna egyetlen erdélyi kisváros is... Tovább

Fülszöveg

ELŐSZÓ
Ma már kiment a divatból az előszó, mint ahogy kimentek a divatból azok az emberek is, akikről írok.
Gyermekkoromban nagyapáim még első világháborús emlékeikkel voltak elfoglalva, s dédanyám az Ősbudavár vendéglőről, a pesti millenáris - azaz a kis-földalatti megnyitásáról mesélt, amelynek ő éppen az ezredik utasa volt, így tehát ezredikként az ezredik esztendőben gyönyörű ajándékot kapott, egy arany szelencét.
És Ferenc Jóskáról mesélt, akivel a székely lányok ezredévi fogadásán találkozott, és ükapámról, aki Turinban, azaz Torinóban meglátogatta Kossuth Lajost.
És gyermekkoromban telente még korcsolyával mentünk iskolába, mert csupa jég volt az út, s mert csak néha-néha jött egy-egy lovas szekér S a Marosban annyi volt a hal és a rák, hogy csupasz kézzel lehetett fogni őket, s a víz is olyan tiszta volt, hogy a Holt-ág egyik öblét csak akváriumként emlegettük
És voltak senkinek sem ártó bolondjaink, mert elképzelhetetlen lett volna egyetlen erdélyi kisváros is saját bolondja nélkül
És rettegtünk, ha éjszaka autózúgást hallottunk, mert 1956 decemberében elvitték a szomszédunkat, s engem is kicsaptak tizenegy évesen az iskolából, mert állítólag röpcéduláztunk, de előtte, egy Forgács elvtárs nevű pártaktivistától megtanulhattam, hogy a Gestapóról szóló filmek nem hazudnak. Erős fényű olvasólámpával szembenézve, a semminek kellett volna vallanunk, és azt mondta a láthatatlan hangja, hogy nem lesz semmi bajunk, ha bevalljuk, hogy ki bérelt fel minket és már amúgy is mindegy, mert a többiek bevallották, hogy én voltam. És aztán négyünket csaptak ki az iskolából. Tökéletes volt a szereposztás. Egy hősi halott magyar tábori csendőr árváját, egy zsidót, egy románt és engem
De a család, még család volt. Nem voltunk kulcsos gyermekek.
Egyik nagybátyám felesége gyergyói örmény volt, aki magyarul beszélt, de örményül imádkozott és örmény módra főzött; a
5 Vissza