Sztálinváros

Előszó

Részlet a könyvből:
"Úgy hömpölyög el Pentele alatt, az adonyi kanyar után a Duna, olyan biztos, méltóságos lassúsággal, mint az erdős, vad szigetekről felszálló szürke gémek szárnycsapása. A szakadékos lösz-part szeszélyes omladékai sárgán merednek a zöld partszegély fölé és farkasszemet néznek a dúslombú szalki szigettel. Ezen a parton nemrég még semmi sem volt, csupán néhány halászkunyhó bújt meg a tüskés akácok alatt, csak a Duna locsogó hullámai hordták-falták a part laza lösz-porát, sötétsárgára festve magukat, mint lekvárt majszoló gyermek a szája szélét. Most hajók, uszályok, mólók és daruk tolonganak ezen a parton, szekerek recsegnek, csillék nyikorognak, gépek motorja zúg, mind megannyi sebesen verő szív. a zöldsörényű dombokat fehér út íve szaladja körül, mint leányhajat a pántlika s az úton zúgó teherautók másznak fel és alá. Az erdős partokat - igazi hegy széles siklópálya vágja ketté, helyét élesfogú exkavátor harapta ki, azért olyan nyílegyenes kétoldalt a fala. A sikló kötelén csillék viszik fel a sokféle anyagot - téglát, cementet, salakot, folyami kavicsot - a fennsíkra, hogy itt, ezekből az anyagokból duzzadjon, nőjön az iker-óriás: a Vasmű és a Város.
Szorosan a parthoz simulva öblös uszály áll. Az uszály gyomrát téglák fekszik meg, szép, sötétvörös, egészséges, magasszilárdságú téglák. Hosszúnyakú transzportőr ágaskodik az uszály mélyéről a partra, orrát egy másik transzportőr szalagjára fekteti, ennek meg már a vágányokig nyúlik a nyaka, a csillesor fölé. Sebesen járnak a szalagok, szüntelen áradatban téglák úsznak rajtuk, hogy az út végén beleugorjanak a csillékbe. A csillék a siklón viszik fel őket a csillepályaudvarig, majd szépen sorban állva a zöld motoros-mozdonyka vezetésével a város főútjára, a leendő büszke, ötemeletes paloták kiásott pinceüregeiig. Vissza