Sztálini sólymok árnyékában (dedikált példány)

Fülszöveg

A következő emlékezetes berepülésem 1956, junius 26-án volt. Egy MiG-17f . típusu gépet kellett berepülnöm, a rep. technika ellenőrzése után. El kellett érnem a lehető legnagyobb magasságot. A felszállás és emelkedés közben ellenőriztem a gép kormányozhatóságát, a műszerek állását, aztán bekapcsolva az utánégetőt meredekebb emelkedésben próbáltam "felkapaszkodni a padlásra". Fölértem a 14 000 m-es magasságra, itt éreztem, hogy repülőgépem kezd "lihegni", de azért kisebb állásszöggel még emelkedett. Gyönyörű idő volt, sehol egy felhő, tiszta éles horizont, élvezet volt Európában gyönyörködni! Az égbolt szinte sötétkék szinben kápráztatott el. -Közben, egy pillanatig a magasságmérőre tekintettem és meglepődve tapasztaltam, hogy a variométer nullán, ám a magasságmérőm mutatója már 15 330 m-en állt! Tovább emelkedni nem tudtam. - Ez volt életem legnagyobb eltávolodása az anyaföldtől.
Ilyen magasságban egész Európa valóban a "lábaim előtt hevert". Akitágult láthatár meseszép volt.... Tovább

Fülszöveg

A következő emlékezetes berepülésem 1956, junius 26-án volt. Egy MiG-17f . típusu gépet kellett berepülnöm, a rep. technika ellenőrzése után. El kellett érnem a lehető legnagyobb magasságot. A felszállás és emelkedés közben ellenőriztem a gép kormányozhatóságát, a műszerek állását, aztán bekapcsolva az utánégetőt meredekebb emelkedésben próbáltam "felkapaszkodni a padlásra". Fölértem a 14 000 m-es magasságra, itt éreztem, hogy repülőgépem kezd "lihegni", de azért kisebb állásszöggel még emelkedett. Gyönyörű idő volt, sehol egy felhő, tiszta éles horizont, élvezet volt Európában gyönyörködni! Az égbolt szinte sötétkék szinben kápráztatott el. -Közben, egy pillanatig a magasságmérőre tekintettem és meglepődve tapasztaltam, hogy a variométer nullán, ám a magasságmérőm mutatója már 15 330 m-en állt! Tovább emelkedni nem tudtam. - Ez volt életem legnagyobb eltávolodása az anyaföldtől.
Ilyen magasságban egész Európa valóban a "lábaim előtt hevert". Akitágult láthatár meseszép volt. Magyarorszából szinte semmit sem láttam, mert a gépem teljesen letakarta. Amikor kíváncsiságból bedöntöttem a gépemet, szinte pillanatok alatt többszáz métert vesztettem a magasságomból. Hiába, I ott már ennek a repülőgépnek túl híg volt a levegő! Nem is kísérleteztem tovább, - elbúcsúztam a csodálatosan szép látványtól és feladatomat teljesítve visszatértem a repülőtérre. A 915-ös oldalszámú gépem - és természe- I tesen a kiszolgáló műszaki személyzete - minden dicséretet megérdemeltek! I Vissza