Sztálin gyermekei

Fülszöveg

1937-ben Borisz Bibikov, a fiatal komisszár búcsúcsókor nyomott két kislánya homlokára, és lesietett a lépcsőn az odakint várakozó fekete szolgálati Packardhoz. A családja ekkor látta utoljára. A sztálini titkosrendőrség börtönében a lojális pártember a forradalom ellen elkövetett groteszk bűnök sorát vallotta be. Feleségét a Gulagra hurcolták, a kis Lenina és Ljudmila pedig magukra maradtak, s a második világháború zárzavarában elszakadtak egymástól. Csak két évvel később, egy rendkívüli véletlen folytán találkoztak újra egy háborús árvák által benépesített, éhező uráli városban.
Ljudmila hozzászokott, hogy mindenért meg kell küzdenie. és amikor a hidegháború csúcspontján Moszkvában megismerkedett egy külföldi fiatalemberrel, és beleszeretett, tudta, hogy azért is harcolnia kell majd, hogy együtt lehessenek. Mervyn Matthews, aki naiv módon rajongott Oroszországért, veszedelmes játékba kezdett a KGB-vel. A dolog végül balul végződött, Mila és Mervyn pedig hirtelen a nemzedéküket meghatározó ideológiai szakadék két ellentétes oldalán találta magát. Hat éven keresztül naponta írtak egymásnak, a levelek tartották életben szerelmüket - néha kétségbeesett, néha humoros levelek, amelyeket áthat az olthatatlan remény, hogy végül újra összeköthessék az életüket.
Évtizedek múltán Owen Matthews rekonstruálja nagyapja haláláig vezető útját a sztálini tisztogatások poklában, szülei szerelmének történetét pedig leveleikre és emlékeikre támaszkodva meséli el. A család történetét át- meg átszövik a szerző saját emlékképei a kilencvenes években fiatal újságíróként Moszkvában töltött időkről. A könyv nyers hangvételű, eleven krónikája egy fiatalember küzdelmének, hogy megértse szüleit és a különös országot, amely
»megteremtette, felszabadította és kis híján elpusztította« őket. Vissza