Sztálin elméleti rendszeréről

Előszó

Két, különböző helyen és időben íródott művet tartalmaz ez a kötet. Ami mégis összefogja őket, az témájuk: a sztálini rendszer elméleti elemzése. Már önmagában ez a téma is szokatlan manapság és a probléma felvetése is szakaszhatárt jelöl. Hiszen a rendszerváltás óta, sőt még korábban is, a sztálinizmus elsődlegesen szaktörténészi problémának tűnt. Filozófiai kérdésként való felvetése tehát egy új módszertani közelítés kiindulópontja lehet. Ez az új persze csak idézőjelben értendő, hiszen egy klasszikus filozófiai hagyomány felelevenítéséről van szó. Nevezetesen arról, hogy az emberiség története egyben gondolkodásának története is, az első történelmi tett anyagi és szellemi munka egysége. Ez a gondolat tehát nem önkényes, tárgya a társadalmi újratermelés fenntartása. Ebből következik, hogy a történelem megismerése nem csak a szűk szaktörténészi konkrétumok feltérképezéséből áll, hanem a gondolatok, a világnézet feldolgozásából is. Erre teszünk kísérletet ezzel a két tanulmánnyal.
Mindez nem pusztán intellektuális élmény, nem ugyanazt akarjuk elmondani, amit a történészek már egyszer megtettek. Inkább arról lehet szó, hogy a történelem folyamata talán ma enged nagyobb nyilvánosságot annak, hogy a sztálinizmust a fejekben is leküzdjük. A Sztálin halála óta eltelt időszakban mind ez idáig csak azt a célt tűzhettük magunk elé, hogy a sztálinizmus anyagi alapjait változtassuk meg, olyan technikákat fejlesszünk ki, olyan mértékben emeljük a jólétet, amely a sztálini időszakban elképzelhetetlen volt. Csakhogy ez a változás anélkül történt, hogy a nagy tömegek valóban részesei lettek volna a technikák és jólét világnézet-alakító hatásának. Számukra ez szervetlen módon rögzült és emiatt folyton ellentmondásba került az eszme és az anyag. Ennek az ellentmondásnak a kezeléséről szól a Kádár-rendszer története is, mint ahogy a jóléti állam időszaka is. Vissza