A dialektikus és a történelmi materializmusról/A Leninizmus alapjai

Előszó

Részlet a könyvből:

A dialektikus materializmus a marxista-leninista párt világnézete. Dialektikus materializmusnak azért nevezzük, mert nézőpontja, melyből a természet jelenségeit vizsgája, módszere, amellyel őket tanulmányozza és megismeri, dialektikus, elmélete pedig, melynek segítségével a természeti jelenségeket megérti és megmagyarázza - materialisztikus. A történelmi materializmus a dialektikus materializmus tételeinek kiterjesztése a társadalmi élet tanulmányozására, a dialektikus materializmus tételeinek alkalmazása a társadalmi élet jelenségeire, a társadalom tanulmányozására, a társadalom történetének tanulmányozására. Marx és Engels, saját dialektikus módszerüket jellemezve, rendszerint Hegelre hivatkoznak, mint arra a filozófusra, aki a dialektika alapvonalait megformulázta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Marx és Engels dialektikája azonos Hegel dialektikájával. A valóságban Marx és Engels Hegel dialektikájából csak annak "racionális magvát" vették át, félredobva a hegeli idealista burkot és továbbfejlesztve a dialektikát, hogy annak modern tudományos formát adjanak. "Dialektikus módszerem - mondja Marx - nemcsak alapjában eltér Hegelétől, hanem annak egyenes ellentéte. Hegel számára a gondolkodás folyamata, melyet ő "eszme név alatt" még önálló szubjektummá is tesz, demiurgosza (megteremtője)a valóságosnak, amely annak csak külső megjelenési formája. Nálam megfordítva, az eszmei nem egyéb mint az ember fejébe átültetett és ott átalakított anyagi. Vissza