Az út

Előszó

Részlet a könyvből: Kámenék épp hogy vacsorához ültek, amikor az udvaron felugatott a kutya.
- Ki az? - kiáltott ki Marica asszony és kinézett a pitvarajtón, mert a kutyaugatás erősödött. A sötét udvaron egy idegen fiú hadonászott a furkósbotjával; nagyon megijedhetett, mint az idegen udvarba besurrant cigány, aki hátrál a dühös házőrző elől.
- Csiba, hé, Liske! - csitította a küszöbről Marica asszony a kutyát és úgy tett, mintha valamit feléje akarna hajítani.
A kutya megtorpant, a fiú kihasználta a kedvező pillanatot, s egyetlen szökelléssel a meleg konyhában termett. Marica asszony sietve becsukta az ajtót, mert a kutya nem tűrt meg idegent a házban s utána vetette magát. A fiú éppen csak fejbólintással üdvözölte a házbelieket s a nagy lánggal lobogó nyitott tűzhely mellé kuporodott. Tizenötévesnek látszott. Napbarnított arca kimerült volt.; sok kilométert gyalogolhatott s a fárasztó meneteléstől annyira megizzadt, hogy arcát elborította a verejték. A házbeliek elnézték a fiút, aki csendesen leült a tűzhely mellé tolt háromlábú székre, kioldotta bocskorának szíját s kezét a tűzhely fölé tartotta, mintha még hideg volna.
- Hegyvidéki faluból való vagyok; gazdán basáskodott velem, még a bőrt is le akarta nyúzni rólam.. - szólalt meg akadozva. Aztán egészen elhallgatott...
A házigazda az asztalhoz tessékelte. - Gyere, tarts velünk. aztán majd meghalljuk, ki vagy, mi vagy.
Kámenék nem számítottak arra, hogy estére messziről érkező ismeretlen vendégük lesz; Marica asszony nem hallotta a kakast ajtajuk előtt kukorékolni és a kandúr sem figyelt fel a tűzhely mellett. Vissza