Előszó
Részlet a könyvből:
"Odalenn a sík területen a nép ide-oda mozgott és helyezkedett. Mintegy száz lépés választotta el őket a magasban elhelyezett deszkáktól, úgyhogy minden embert és minden mozdulatot látni lehetett, túlságosan egyszerűnek s cseppet sem érdekesnek tűnt, de aztán a végén olyan borzalmassá vált, hogy mindannyian elfordították a fejüket, sokan pedig gyorsan hazamentek, megbánván, hogy egyáltalán eljöttek.
Mikor Radislavnak megparancsolták, hogy feküdjék le egy kicsit habozott, aztán egyetlen pillantást se vetve a cigányokra és a szejmenekre, mintha nem is léteznének, a plevljéihez lépett, s csendesen, rekedt hangon így szólt hozzá:
- Hallod-e, úgy segítsen az Isten ezen is, meg a túlvilágon is, tegyél jót velem, szúrj keresztül, hogy ne kelljen kínlódnom, mint a kutyának. A plevljéi összerezzent, s rákiáltott az emberre, mintha védekezni akarna a túlságosan bizalmas beszéd ellen:
- Takarodj, szikter, te gyaur! Hát ilyen hős vagy te, hogy lerombolod a szultánét, emitt meg rimánkodsz, mint valami asszony! Úgy lesz, ahogy megparancsolták s ahogy megérdemled."
Vissza