Szöveggyűjtemény a fonetika tanulmányozásához

Előszó

Részlet a könyvből:

BESZÉDKÉPZÉS ZÖNGE NÉLKÜL
Gósy Mária: A fonáció

A beszéd létrehozásához a beszédszerveink ép működésére és a beszédképzés bonyolult folyamatainak megfelelő irányítására, a kívánt idegrendszeri működtetésre van szükségünk. Az emberi hang keletkezésének alapja legáltalánosabban: a) a kilégzés okozta levegőáramlás, b) a hangszalagok fonációs beállítása, tónusa és rezgése, valamint c) a toldalékcső rezonátortevékenysége (Balázs 1993). Nélkülözhetetlen a hangképző apparátus izmainak igen pontos koordinációja. Ha a gégefőt függőleges irányban kettévágnánk, akkor a belső falon két beugró részt láthatnánk. Közülük az egyiket az álhangszalagok, a másikat a valódi hangszalagok alkotják. Egy üreg, az ún. Morgagni-tasak választja el őket egymástól, amely szabad helyet biztosít a valódi hangszalagok mozgásának, s emellett bizonyos rezonátorszerepe is van. A hangszalagok nagysága egyénenként, nemenként és életkoronként is változik. Felnőtt férfiaknál a hangszalagok hossza 1,9 és 2,9 cm közötti. A nők hangszalagjai rövidebbek és vékonyabbak, kb. 1,5-2 cm-esek; a gyerekeké pedig még a nőkénél is rövidebbek, hosszuk mintegy 1 cm (átlagosan 10 éves korig). A gégefőnek a hangszalagok és a kannaporcok magasságában levő köze az ún. hangrés (glottis). A hangszalagok rezgőmozgása vízszintes irányban történik, de van egy kevésbé kifejezett függőleges irányú mozgáskomponens is. A hangszalagrezgéskor a beidegző izmok megváltoztatják a hangszalagok hosszát, formáját és rezgő tömegét. A hangszalagok rendkívül mozgékonyak, különböző állásokat vehetnek fel, amelyek meghatározhatják a beszédképzés minőségét. Az emberi hangképzés ma elfogadott elmélete az ún. mioelasztikus-aerodinámiás (vagy más kifejezéssel aerodynamiás-muscularis) teória, amelyet először Tonndorf fogalmazott meg 1925-ben (a neurochronaxiás vagy neuromusculáris elméletek már túlhaladottnak tekinthetők, vö. Surján-Frint 1982). A mioelasztikusaerodinámiás elmélet lényege az, hogy a hangszalagok rezgésfolyamata öngerjesztett rezgés. A hangképzésben a rezgő hangszalagok egy energiaforrásból származó és folyamatosan pótlódó energiát (ez a levegőáramlás) szabályoznak, ez az energia ugyanakkor biztosítja a hangszalagok rezgését. A rezgésfolyamat megindulása előtt a hangszalagok fonációs állásba kerülnek (ekkor megfeszülnek), s a kilégzett, hangrés alatti levegő nyomása nyomja szét a hangszalagokat. Amint a hangrés megnyílik, a levegő nyomása csökken, a hangszalagok elaszticitása következtében a hangszalagélek ismét érintkeznek, és a hangrés zár. Ebben a zárási periódusban - a feltételezés szerint - aerodinámiás hatás is érvényesül, ami a hangrés zárását elősegíti. Ez a folyamat mindaddig ismétlődik, amíg a hangképzés tart. A hangszalagok megfelelő beállítása az idegrendszer szabályozása alatt áll. Vissza