Fülszöveg
Benyovszky Krisztián (1975, Ipolyság) irodalomteoretikus, kritikus és fordító, a nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docense, a Partitúra főszerkesztője. Önálló kötetei: Rácsmustra. Regényes olvasónapló Kaffka Margittól Bodor Ádámig (Kalligram, 2001), A jelek szerint. A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai (Kalligram, 2003), Bevezetés a krimi olvasásába (Lilium Aurum, 2007), Kriptománia. Titok és elbeszélés (Kalligram, 2008). Fordításkötete: Jan Mukarovsky: Szemiológia és esztétika (Beke Mártonnal, Kalligram, 2007). Fontosabb szerkesztői munkái: KOR/ SZAK/HATÁROK (Keserű Józseffel, Kalligram, 2002), Jan Mukarovsky: Szemiológia és esztétika (Kalligram, 2007), Lepipálva. Tanulmányok a krimiről (H. Nagy Péterrel, Lilium Aurum 2009). Szlovák és cseh nyelvből fordít. Jelenleg Móricz Zsigmondról szóló monográfiáján dolgozik. Érsekújváron él.
A Szövegek szeszélye „hét év (2002-2009) terméséből nyújt válogatást. Az írásokat, melyek között éppúgy...
Tovább
Fülszöveg
Benyovszky Krisztián (1975, Ipolyság) irodalomteoretikus, kritikus és fordító, a nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docense, a Partitúra főszerkesztője. Önálló kötetei: Rácsmustra. Regényes olvasónapló Kaffka Margittól Bodor Ádámig (Kalligram, 2001), A jelek szerint. A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai (Kalligram, 2003), Bevezetés a krimi olvasásába (Lilium Aurum, 2007), Kriptománia. Titok és elbeszélés (Kalligram, 2008). Fordításkötete: Jan Mukarovsky: Szemiológia és esztétika (Beke Mártonnal, Kalligram, 2007). Fontosabb szerkesztői munkái: KOR/ SZAK/HATÁROK (Keserű Józseffel, Kalligram, 2002), Jan Mukarovsky: Szemiológia és esztétika (Kalligram, 2007), Lepipálva. Tanulmányok a krimiről (H. Nagy Péterrel, Lilium Aurum 2009). Szlovák és cseh nyelvből fordít. Jelenleg Móricz Zsigmondról szóló monográfiáján dolgozik. Érsekújváron él.
A Szövegek szeszélye „hét év (2002-2009) terméséből nyújt válogatást. Az írásokat, melyek között éppúgy található tanulmány, esszé, kritika, recenzió, mint előadás vagy felkérésre született utószó, hat csoportba rendeztem el. Hogy milyen megfontolások alapján is, az csak addig marad titok, amíg valaki végig nem olvassa a könyvet. Utána saját maga is be tudja majd helyettesíteni a csillagok helyébe a hiányzó hívószavakat (persze nem biztos, hogy pont azokat, amelyekre én gondoltam), s belátja azt is, hogy az elrendezés némileg önkényes; távoli áthajtások és összefonódások törik át az egyes csoportok képzeletbeli határait. Az egymás mellé felsorakoztatott szövegek, a szerzői elgondolástól függetlenül, szeszélyes dialógusba fognak. Csak remélhetem, hogy ez nem kesze-kusza, hanem érdekes és fordulatos történetként áll majd össze az olvasó elméjében" - írja a szerző a kötet előszavában.
Vissza