Szövegek között VI. (dedikált példány)

Előszó

Sorozatunk új darabja a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszéke hallgatóinak világirodalmi tárgyú érdeklődését tanúsítja; főleg abból a körből hoz tanulmányokat, amely a tanszék oktatói által tanított világirodalmi kurzusokon szóhoz jut. Miből következik, hogy nem annyira a kiemelkedő művek elemzésére vállalkoztak/vállalkoznak a dolgozatok szerzői, hanem olyanokéra, amelyekből elméleti következtetés vonható le, vagy amelyek révén a kortárs irodalmi gondolkodás egynémely sajátosságára lehet következtetni.
Az a tény, hogy a nálunk és másutt viharos fogadtatásban részesült Bret Easton Ellis több dolgozatíró témája (a dolgozatok csak részben készültek egymástól függetlenül), mindössze annyit jelent, hogy nem feltétlenül kanonizált, „A nyugati kánon" szerves és mellőzhetetlen darabjait sorolják be a szerzők a „világirodalomba", hanem a jelenkor irodalmi fejleményeit is igyekeznek részint összeolvasni a kortárs elméleti (kisebb részben irodalomtörténeti) áramlatokkal, részint a változó irodalmi világ művekben érzékelhető irányairól is szeretnének véleményt mondani. A dolgozatok egy része szemináriumi munka, más része diákköri dolgozat megszerkesztett változata, egy újabb csoportja pedig tudományos érdeklődés első terméke.
Olyan graduális és posztgraduális kurzusok szerveződtek a tanszéken, amelyek az összehasonlító irodalomtudomány részterületeinek a szokásosnál több figyelmet szenteltek. Mint például az irodalom és a társművészetek „egymást kölcsönösen átvilágító" viszonya, referencialitás, intertextualitás és elbeszélés lehetséges kapcsolata, irodalom és társtudományok egymást magyarázó érintkezése, súllyal irodalom és filozófia, amint egy művé alakulnak). A kötetet összeállító (posztgraduális) munkaközösség, hozzájuk néhány graduális, komparatista szemináriumi résztvevő csatlakozott, úgy gondolta: érdekes lehet egyfelől egy és ugyanazon műnek több nézőpontból való szemlélete, méghozzá olyané, amelynek magyar befogadása korántsem minősíthető problémamentesnek, másfelől annak demonstrálása: a kurzusok viszonylag egységes tematikája ellenére a hallgatói érdeklődés meglehetősen szórtnak mondható, sem az elméleti, sem a történeti megközelítésben nem fedezhető fel egyetlen, minden másfajtát kizáró „iskola". Vissza