Szövegek között IV.

Előszó

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén olyan hagyomány alakult ki, amely a tanszéken oktatók kutatási irányai révén van meghatározva. Konkretizálva: (összehasonlító) irodalomtudomány és irodalomelmélet egymást értelmező diszciplínákként vannak jelen részint a tantárgyi kínálatban, részint a tudományos diákkörök tevékenységében. Az az alapelv látszik érvényesülni, miszerint irodalomtörténet, összehasonlító irodalomtudomány nem létezhet, nem szerveződhet irodalomelméleti ismeretek nélkül, és megfordítva: az irodalomelmélet nem önmagáért van, hanem azért, hogy segítsen, ösztönözzön koherens műelemző stratégiákat megvalósítani; eképpen a tanszéken választható irodalomtudományos „részterületek, mint amilyen az Összehasonlító Irodalomtudomány „B" szak, valamint az Irodalomelmélet (speciális képzés), illetőleg a hozzájuk kapcsolódó, akkreditált posztgraduális kurzusok biztosítják az átjárhatóságot, az együvé gondolhatóságot ott, ahol esetleg mások egymást kizáró szemléletmódokat képzelnek el. Az említett tantárgyakhoz sokféle, időben és térben „tág" tárgyterület kapcsolható. Már a graduális kurzusok számára meghirdetett világirodalmi szemináriumok sem korlátozódnak a „kötelező olvasmányok" földolgozására, inkább kiegészíteni próbálják az évfolyam-előadások tematikáját, az ott körvonalazódó módszertani lehetőségekhez „szólnak hozzá", szembesítve különféle művek igényelte líra-próza-drámaelméleti megfontolásokkal (a többesszámot hangsúlyosnak szántam). Nem kevésbé fontosnak tetszik a módszerpluralizmus érvényesítése; s bár a tanszék oktatói nyitottak a különféle elméleti és történeti iskolákkal szemben, hagyományban állásuk milyensége kitetszik műveikből, az általuk közreadott tanulmányok érzékeltetik, mely elmélet vagy irodalomtörténet jegyében igyekeznek munkálkodni. Ezzel azonban nincsen ellentétben, hogy az oktatásban nincsen kötelezően követendő teória, éppen nem az egyöntetűségre törekvés jellemzi a tanszék kiadványait. A tanszékhez kapcsolódó hallgatók különféle érdeklődést hoznak a tanszékre, és ezt állandó gazdagodásnak fogjuk föl. Származhat ez az érdeklődés abból, hogy eltérő korszakok, eltérő nyelvi kultúrák, eltérő elméleti iskolák a hallgatói elemzések (a szó szoros értelmében vett stúdiumok) tárgyai; ennek következtében az az egyébként jogos látszat keletkezhet, hogy csupán a külső keret (a szeminárium meg az oktatók személye) kapcsolja egybe hallgatóink tevékenységét. Vissza