Bóta Gábor: Előszó | 5 |
Alföldi Róbert: Váratlanul fejbe vágtak | 7 |
Almási Tamás: Klasszikus iskolán nőttem föl | 11 |
Antal Imre: A dráma van, a szereplők már eltűntek | 13 |
Avar István: A színházak kimentek a színészek alól | 16 |
Bács Ferenc: Nem tartozom sehova | 19 |
Bajor Imre: Mindent magamtól értem el | 22 |
Bálint András: Nem szabad engedni, hogy befogják a szánkat | 25 |
Bárdos András: Megvásárolt készségek | 27 |
Nagyobb a zűrzavar a politikában, mint az országban | 30 |
Bárdy György: Az elégedett intrikus | 33 |
Békés Itala: Hogyan lettem senki? | 36 |
Bereményi Géza: Tartozunk egymásnak a színházzal | 38 |
Bessenyei Ferenc: A Földet elhagyta az Isten | 41 |
Bezerédi Zoltán: A rendezés démonikus csata | 43 |
Blaskó Péter: Színházak vándora | 46 |
Bodrogi Gyula: Ennyi pénzből rajtam kívül senki nem csinál színházat | 48 |
Bornai Tibor: Nem kell az összes halat kifogni a folyóból | 51 |
Cserhalmi György: Túlélő típus vagyok | 54 |
Bizonyos határt át kell lépni | 56 |
Csernus Mariann: Imádkozom a mindennapi dühkitörésemért | 58 |
Csukás István: Maga a lét egyfajta abszurditás | 61 |
Behelyettesíthetők vagyunk | 64 |
Demján Sándor: A jövő városi kultúrája | 67 |
Derzsi János: Nyugtalan végvári vitéz | 75 |
Díner Tamás: A csend művésze Tihanyban | 77 |
Dőry Virág: Tíz év után újra a színpadon | 80 |
Ernyey Béla: Princ elment, Ernyey visszajött | 82 |
Eszenyi Enikő: Hamletet senki nem fogja ismerni | 84 |
Fábry Sándor: Rezsimkritikus álláspontot képviselek | 87 |
Farkasházy Tivadar: Elegem van az értelmiségből | 91 |
Ferrari Violetta: Nem vagyok hajlandó a színpadon meghalni | 94 |
Gábor Miklós: Képzelgő kamasz vagyok | 97 |
Galambos Lajos: Az egész világ egy giccs | 102 |
Garas Dezső: A magányhoz nagy erős emberek kellenek | 105 |
Sok pofont kapott a filmszakma önmagától és kívülről is | 107 |
Gárdos Péter: Fizess, nézd meg, és állj tovább! | 109 |
Gera Zoltán: Valóban befelé fordultam | 112 |
Geszti Péter: Hamlet és Terminator | 115 |
Halász Péter: Sorozatgyilkosság a Merlinben | 118 |
Sötét erők az alvilágból | 120 |
Hamvai Kornél: Az okos emberekhez nem értek | 123 |
Haumann Péter: Víz fölött tartom az orromat | 125 |
Havas Henrik: Tragédia, ami az MTV-ben történt | 128 |
Helyey László: Nem szeretek a kispadon ülni | 131 |
Hernádi Gyula: Sokan akarnak minket szétválasztani | 134 |
Hernádi Judit: Nekem el lehet hinni | 136 |
Hirtling István: A nehezebb megoldásokat kérik rajtam számon | 139 |
Hobo: Vannak, akik nem eladók | 142 |
Holl István: Nem akarok emlékeket | 145 |
Horvát János: A politikai igenis beleszól | 148 |
Huszárik Kata: Hyppolitot és társait újra játsszák | 151 |
Iglódi István: Nehéz, ám felettébb hálátlan feladat | 153 |
Jancsó Miklós: Sokan akarnak minket szétválasztani | 155 |
Kállai Ferenc: Az igazság a hatalom mellett van | 157 |
Kamarás Iván: Nehogy csak ügyeletes szépfiú legyek | 160 |
Kaszás Attila: Hogy mit érek el, és ez kit érdekel? | 163 |
Kazimir Károly: Mindig olyasmit műveltem, amit mások nem | 165 |
Kepes András: Még elférne egy intelligens televízió | 167 |
Nincs is nekem már új arcom | 171 |
Kern András: Megpróbálom magam lecsendesíteni | 174 |
Király Levente: Örömszínész vagyok | 177 |
Kishont Ferenc: A szatíra utolsó mohikánja | 179 |
Kiss Csaba: Feltétlen kapituláció a pénz előtt | 184 |
Koltay Gábor: Sok a téveszme velem kapcsolatban | 187 |
Koltai Róbert: Ízléses haditett a gyilkos világban | 190 |
Koncz Gábor: Nem akarom lesütni a szemem | 192 |
Kondor Katalin: Nem vagyok pályázó típus | 195 |
Konrád György: Győzni vagy megegyezni? | 200 |
Kornis Mihály: Írni mindig rettenetes | 204 |
Korniss Péter: Nem vagyok az ellesett pillanatok embere | 208 |
Kovács András: Megszűnt a kohézió a szakmában | 211 |
Krecz Tibor: Szeretnék nyomot hagyni | 214 |
Krencsey Marianne: Elment a kedvem a játéktól | 218 |
Kulka János: Engem ütni-verni kell | 222 |
László Ervin: A tudat forradalma | 225 |
Lehoczky Zsuzsa: Előttem a múltam | 228 |
Mácsai Pál: A legenda a néző dolga | 230 |
Makk Károly: Az elit zavarban van | 232 |
Malek Andrea: Közelebb került az élethez | 234 |
Márk Tivadar: A régebbiek tudták, hogyan kell viselkedni | 237 |
Markó Iván: A Kékszakállú két arca | 240 |
Máté Gábor: A lehetőségek bezárultak | 242 |
Méhes László: A színészet csak a harmadik sorban | 245 |
Mester Ákos: A mértékadás döntőbb a példányszámnál | 248 |
Mészáros Márta: Ahány ember, annyifelé beszélnek | 251 |
Mészöly Dezső: A mellbevágó drámaiság | 254 |
Mohácsi János: Borzalom és humor | 257 |
Molnár Piroska: Nem vagyok egyedül | 260 |
Müller Péter Sziámi: Művészeti öttusázó | 262 |
Nagy Bandó András: Minden percet meg akarok becsülni | 264 |
Novák Eszter: A hosszú távú társulati munkában hiszek | 266 |
Novák Péter: Megadom az esélyt magamnak | 269 |
Ónodi Eszter: Hajszolom saját magamat | 271 |
Pálffy István: A politika ostromolni fog minket | 274 |
Pikó András: Elromlott a televízióm | 278 |
Polcz Alaine: Az alkotó főzés | 282 |
Polgár Árpád: Az árverés lényegében színház | 285 |
Radnóti Zsuzsa: A jelen megnevezhetetlen | 288 |
Rajk László: A politika a kulturában a legrombolóbb | 290 |
Rudolf Péter: Hiányzik az alázat a néző iránt | 293 |
Sándor Pál: Egyedül nem megy | 296 |
Sára Sándor: Jobban szeretek forgatni, mint tévéelnökösködni | 299 |
Schütz Ila: Tragikus sorsú komika vagyok | 302 |
Selmeczi Tibor: Muszáj ellenzékinek lennem | 304 |
Sinkó László: Nem kötöm le magamat | 306 |
Spiró György: A direktorok félnek a magyar szerzőktől | 309 |
Stohl András: Erős kapocs tört ketté | 312 |
Szász János: Los Angeles és Nyíregyháza között | 315 |
Székely B. Miklós: Szembenézek a profizmussal | 317 |
Székely Gábor: A színház nem politikai préda | 320 |
Szenes Andrea: Mi vagyunk az emberek tévéje | 323 |
Szervét Tibor: Zakós szerepek és aikidó | 327 |
Szikora János: Kurázsi elvállalni, belemenni, megcsinálni | 330 |
Szilágyi János: Jó reggelt, Showbálvány | 333 |
Takács Ildikó: Reklám és igazság | 336 |
Temessy Hédi: A teljes őszinteséget kerestem | 340 |
Tolvaly Ferenc: A vezérigazgató kultúráról álmodik | 342 |
Tompa Gábor: Csak az uralkodhat rajtunk, ami bennünk van | 345 |
Tordy Géza: Nem akarok páváskodni a hatalomért | 348 |
Törőcsik Mari: Színház van, nincs politika | 350 |
Udvaros Dorottya: A média uralja az életünket | 353 |
Ujlaki Dénes: Szeretnék végre a helyemre kerülni | 356 |
Vámos Miklós: Én mégiscsak egy könyvmoly volnék | 359 |
Varnus Xavér: Ők nem azt játsszák, amit én | 362 |
Vásárhelyi László: Mindenki mást figurázik | 366 |
Verebes István: Oda a méltóság | 368 |
Vidnyánszky Attila: Hová lett énem zárt egyénisége? | 372 |
Vinkó József: Nem lehetek sikertelen | 374 |
Vitray Tamás: Szóra sem méltattak | 376 |
Nem is nagyon nézek televíziót | 379 |
Zsámbéki Gábor: Több lesz az eladható színházi árucikk | 383 |