Fülszöveg
„Nagyapa türelmetlenül várt minket vissza. Szokatlanul idegesen csoszogott körbe-körbe a lakásban, és leülni sem akart, amíg nyomatékosan meg nem kértük rá. Csak miután elhelyezkedett a kanapén, vettem észre, hogy kapkodja a levegőt.
- Nagyapa, jól vagy? - ragadtam meg a kezét.
-Jól, persze hogy jól. Csak beszéljetek már! Mit mondott?
- Nem sokat. Azt mondta, képtelen rá, hogy elkezdje. Csak a testvérek neveit sorolta fel. És hogy az egyik... nem természetes halált halt.
- Ennyi? Ne bassza meg a mikulás. Most nyilván boldog.
- Nem tűnt túl elégedettnek. Inkább nagyon sajnálta a dolgot.
- Egen - sötétült el Nagyapa homloka. Armand ruganyos léptekkel elindult az ablak felé. Rám pillantott. »Már megint, mit csinálsz?« - néztem rá szúrósan, de ő hátat fordított nekünk, és tettetett kíváncsisággal kibámult az utcára.
- Nagyapa! - sóhajtottam fel. - Annyira kérlek, ne játszmázzatok. Ide-oda rángattok minket, mindenféle tárgyakkal üzengettek, mi meg csak kapkodjuk a...
Tovább
Fülszöveg
„Nagyapa türelmetlenül várt minket vissza. Szokatlanul idegesen csoszogott körbe-körbe a lakásban, és leülni sem akart, amíg nyomatékosan meg nem kértük rá. Csak miután elhelyezkedett a kanapén, vettem észre, hogy kapkodja a levegőt.
- Nagyapa, jól vagy? - ragadtam meg a kezét.
-Jól, persze hogy jól. Csak beszéljetek már! Mit mondott?
- Nem sokat. Azt mondta, képtelen rá, hogy elkezdje. Csak a testvérek neveit sorolta fel. És hogy az egyik... nem természetes halált halt.
- Ennyi? Ne bassza meg a mikulás. Most nyilván boldog.
- Nem tűnt túl elégedettnek. Inkább nagyon sajnálta a dolgot.
- Egen - sötétült el Nagyapa homloka. Armand ruganyos léptekkel elindult az ablak felé. Rám pillantott. »Már megint, mit csinálsz?« - néztem rá szúrósan, de ő hátat fordított nekünk, és tettetett kíváncsisággal kibámult az utcára.
- Nagyapa! - sóhajtottam fel. - Annyira kérlek, ne játszmázzatok. Ide-oda rángattok minket, mindenféle tárgyakkal üzengettek, mi meg csak kapkodjuk a fejünket...
A lépcsőházból egy lakó sietős léptei hallatszottak át a falon. Nagyapa ujjai közé vette az asztalterítőt, aztán azonnal el is engedte.
- Ne szóljatok közbe. Soha. És ha azt mondom, mára elég, ne tiltakozzatok. Értve?
Igazából itt kezdődött Nagyapáék története. Nagyapa kavicsot dobott a kútba, és megzavarta a vizet."
Vissza