Fülszöveg
Szőts István 1912. június 30-án született Erdélyben, és 1998. november 5-én hunyt el Bécsben. Alkotói életpályája nem teljesedhetett ki - így is gazdag művészete a XX. századi magyar történelem viharaiban „elkallódott", eltékozolt tehetség jelképe lehetne. A neorealizmus előfutárai között számon tartott, immár több nemzedéknek meghatározó filmes élményt jelentő Emberek a havason (1941), vagy a magyar film háború utáni újjászervezését máig érvényes és aktuális módon felvázoló Röpirat a magyar filmművészet ügyében (1945) című írása mellett a példa erejű Szőts-univerzum hasonlóan fontos alkotóelemei az évtizedekig betiltott Ének a búzamezőkről (1947), a Kádár Kata (1944) és a Melyiket a kilenc közül? (1957) című rövidfilmjei, az itthoni, önkéntes száműzetésben forgatott néprajzi filmjei, köztük a Hollókő egy napját bemutató, ma már kivételes dokumentumértékű Kövek, várak, emberek (1955), az ausztriai emigrációban készült dokumentum- és művészeti filmjei (mindenekelőtt a Hallstatti...
Tovább
Fülszöveg
Szőts István 1912. június 30-án született Erdélyben, és 1998. november 5-én hunyt el Bécsben. Alkotói életpályája nem teljesedhetett ki - így is gazdag művészete a XX. századi magyar történelem viharaiban „elkallódott", eltékozolt tehetség jelképe lehetne. A neorealizmus előfutárai között számon tartott, immár több nemzedéknek meghatározó filmes élményt jelentő Emberek a havason (1941), vagy a magyar film háború utáni újjászervezését máig érvényes és aktuális módon felvázoló Röpirat a magyar filmművészet ügyében (1945) című írása mellett a példa erejű Szőts-univerzum hasonlóan fontos alkotóelemei az évtizedekig betiltott Ének a búzamezőkről (1947), a Kádár Kata (1944) és a Melyiket a kilenc közül? (1957) című rövidfilmjei, az itthoni, önkéntes száműzetésben forgatott néprajzi filmjei, köztük a Hollókő egy napját bemutató, ma már kivételes dokumentumértékű Kövek, várak, emberek (1955), az ausztriai emigrációban készült dokumentum- és művészeti filmjei (mindenekelőtt a Hallstatti ballada, a Gustav Klimt és az Egon Schiele), végül megvalósulatlan filmtervei és forgatókönyvei is (pl.: Éhség; Az aradi tizenhárom; G. B. L. - Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere és vértanúsága). A magyar film első nagy nemzetközi sikerét hozó Emberek a havason születése után két évtizeddel, részben az ő nyomdokain járva, az ő örökségét folytatva alkották meg a modern magyar filmművészet alapműveit az 1960-as évek magyar újhullámának olyan kiemelkedő képviselői, mint Sára Sándor, Gaál István, Kósa Ferenc, Huszárik Zoltán, Makk Károly vagy Jancsó Miklós.
Szőts István emberi és művészi példájának az utókorra gyakorolt hatását mi sem érzékelteti jobban, mint hogy születésének 100. és az Emberek a havason forgatásának és velencei sikerének 70. évfordulója alkalmából több kezdeményezés indult útnak hasonló célkitűzéssel: arra a kérdésre keresték a választ, vajon a derékba tört pályaív ellenére mit tartanak a filmesek és a kutatók ma is érvényesnek Szőts István életművéből.
A „Szőts-emlékév" 2011 őszén, a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál CineClassics szekciójának Muszatics Péter és Pintér Judit által szervezett programsorozatával indult, amely teljes retrospektíwel, életmű-kiállítással, konferenciával tisztelgett a magyar film egyik legnagyobb alakja előtt.
2012 júniusában Hommage a Szőts István címmel kétnapos rendezvényt tartottak a Károli Gáspár Református Egyetemen, amelynek szervezője és házigazdája Péterffy András, az első este bemutatott, huszonöt évvel ezelőtt készült A leghosszabb film című Szőts-portré rendezője volt. A rendezvény második napján barátok, pályatársak és kutatók részvételével elemezték műveit, idézték föl személyiségét.
Vissza