Előszó
Részlet a könyvből:
"- Maradj itt szépen, Lia! Már megint elfutnál, csak mert bókoltam neked?
Kornelia von Reinach sugárzó tekintettel nézett nagybátyjára.
- Ez bók akart lenni? Én inkább...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"- Maradj itt szépen, Lia! Már megint elfutnál, csak mert bókoltam neked?
Kornelia von Reinach sugárzó tekintettel nézett nagybátyjára.
- Ez bók akart lenni? Én inkább leteremtésnek éreztem.
Von Lankwitz úr elképedve pillantott nevelt leánya virágzóan ifjú arcára.
- Miért, gyermekem, mit mondtam? Lia pózba vágta magát, és tréfás komolysággal utánozni igyekezett bácsikája tartását és hanghordozását.
- A kotnyeles leányzója tényleg minden fortélyomat elleste! Úgy parancsolgatott a betegségem ideje alatt Alsó, Lankwitzban, akár egy fránya intéző. A szigorú gazda szeme könnybe lábad, ha meglátja a rozs- és búzatermését, a borjak hizlalásánál pedig a legapróbb fogásokat is eltanulta. Minden tiszteletem a tiéd, kislányom! Szerinted rám nyilván már nincs is semmi szükség Alsó-Lankwitzban.
Az öregúr harsányan felnevetett, és ősz, dús szemöldöke alól nevelt lányára villantotta jókedvűen csillogó szemét.
- A basszusom kivételével ragyogóan utánoztál! Látod, látod, akármilyen remek teremtés is vagy, ezt azért még te sem tudod utánam csinálni. Hát igen, gyermekem, nem is tudom, mit kezdene nélküled öreg nevelőapád."
Vissza