SZOT ösztöndíjasok kiállítása

Előszó

1982. március 15-én határozta el a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkársága, hogy a többéves múltra visszatekintő irodalmi ösztöndíjak kiegészítéseként megalapítja a SZOT képző- és iparművészeti ösztöndíját is, amely 1982. július 1-jével kezdődően évente 10-12 alkotó számára biztosít támogatást értékes műalkotások: festmények, szobrok, grafikai és fotóciklusok, valamint használati tárgyak létrehozására.
Az ösztöndíj megalapításával és adományozásával a szakszervezeti mozgalom ismételt jelét adta annak, hogy a dolgozók művelődésének szolgálatát kiemelt feladatként kezeli, s a maga módján mecénási szerepet is vállal azért, hogy ez a művelődés minél korszerűbb és tartalmasabb, elmélyültebb és demokratikusabb legyen.
Az ösztöndíjjal a SZOT olyan műalkotások létrejöttét kívánta-és kívánja a jövőben is-elősegíteni, amelyek híven tükrözik napjaink társadalmi, gazdasági és politikai törekvéseit, igényes művészi megjelenítésben. Ez az erkölcsi és anyagi támogatás voltaképpen előlegezett bizalom, olyan magas művészi színvonalú alkotásokra, amelyek realista szemlélettel, közösségi elkötelezettséggel közelítik meg és elemzik a valóságot.
Ezeket a kritériumokat természetesen hiba lenne valamiféle tartalmi-formai leegyszerűsítéssel vagy az alkotói megnyilvánulás korlátozásával azonosítani. A díjalapító is tudja, hogy napjainkban a realizmus speciális formákat, gyakran metaforikus megjelenést ölt, bár alapvető ismérvei: a konkrétság és az aktualitásigény változatlanok. Ha van is tehát „tartalmi megkötés", nincsen kifejezésbeli behatároltság: minden olyan művész, aki az alkotást társadalmi tevékenységként értelmezi és gyakorolja, számíthat a szakszervezetek mecenatúrájára.
A SZOT-ösztöndíj kitüntetettjei nem most találkoznak első ízben a közönséggel, már ezt a tárlatot megelőzően is több alkalommal bemutatkoztak a nyilvánosság előtt, az ösztöndíjas évet követő, ún. „beszámoló kiállításokon".
A SZOT-ösztöndíjasok eddigi három kiállítását a fővárosi érdeklődők mellett Nyíregyháza, Tatabánya, Győr, Kecskemét művészetbarátai is megtekintették.
Úgy véljük, hogy ez a mostani, kollektív bemutató híven tükrözi a szakszervezeteknek a művészettel kapcsolatos törekvéseit. A mozgalom a művészetet nem uniformizálni, hanem demokratizálni igyekszik: helyt ad minden értelmes és értékes kezdeményezésnek. Ki-ki azzal jelentkezik itt, ami természetes fejlődésébe illeszkedik. Mégis a tárlat egésze egyfajta többletet, összhatást, összképet is nyújt, amely talán az általánosság szintjén is megmutatja azt, ami ebben a negyvenöt, egymástól elütő teljesítményben is közös - a dolgozó ember szolgálatának szándékát. Vissza