Szórvány magyarság - Szervezettsége és kapcsolatrendszere

Előszó

Négy esztendő, három tanácskozás - aligha gondoltuk 1990 szeptemberének napjaiban, amikor a magyarországi demokratikus átalakulás felett érzett határtalan örömmel ültünk össze először, Kárpát medencei s nyugat-európai magyarok a kufsteini vár tornyában, hogy az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége által kezdeményezett konferencia a következő években a közép-európai magyar kisebbségi élet intézményes tudományos fórumává válik. Olyan rendezvény, amelyen előadni vonzó lehetőség mindenki számára s amelynek nyomtatásban megjelenő előadásait örömmel forgatják mindenütt, ahol a magyarság megtartása iránt érzett felelősség nem csupán üres politikai frázisokban ölt testet.
A kufsteini tanácskozás az „Útkeresés a jövőbe" címet viselte, mert úgy éreztük, higgy ezzel utalhatunk a legjobban a jelenlévő magyarok legidőszerűbb közös problémájára: az alkalmazkodás s együttműködés lehetőségeire az új politikai helyzetben. 1992 szeptembere Eisenstadt/Kismartonban a „Kisebbségnek lenni nem sors, hanem feladat" címmel megtartott összejövetel ismét kitűnő előadók sorának adott fórumot s számos hozzászólónak vita lehetőséget. Az 1994-es innsbrucki eszmecsere Újabb fontos témákra a szórvány magyarság szervezettségre s kapcsolatrendszerére irányította a figyelmet. A téma kitűnő ismerői: kutatók, egyesületi vezetők, politikusok mondhatták el véleményüket. Természetesen a témakörök változásának megfelelőn új nevek, új arcok jelentek meg nemcsak az előadók, de a résztvevők között is. Éppen az állandóság s megújulás harmóniája ad dinamikát a találkozóknak. Ez alkalommal először fordult elő, hogy a meghívóban nem szereplő előadók is szót kaptak, előadásaik olvashatók a kötetben, mint fontos hozzájárulások a végzett munka eredményéhez.
Miként az előző két alkalommal már gyakorlattá vált most is sor került a jelenlévőket foglalkoztató legfontosabb gondolatoknak egy zárónyilatkozatban történő összefoglalására. Jeléül annak, hogy a tanácskozásnak van üzenete a magyarság számára szerte a világban. Amit különösen ki kell emelnünk az az, hogy a magyarországi hivatalos kormányszervek éppúgy elküldték magasrangú képviselőiket, mint a Magyarok Világszövetsége - s magától értetődő volt, hogy Ausztria s Tirol tartomány vezetői vállaltak védnöki tisztet a két napos rendezvény felett.
Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége vezetősége nevében köszönetem fejezem ki mindazoknak, akik előadóként, vitavezetőként, hozzászólóként, szervezőként hozzájárultak a konferencia sikeréhez. Közöttük is nem utolsó sorban az innsbrucki magyarok képviselőinek.

Bécs, 1995 január
Dr.Gecsényi Lajos szerkesztő Vissza