Szőregi délutánok (dedikált példány)

Fülszöveg

Németh László kezdte a Sajkódi esték-kel: tanulmánygyűjteményének címével utalva legtermékenyebb napszakára, arra, amelyben legtöbb írása született. Példáját követte előbb Fábry Zoltán a Stószi délelőttök-kel, majd Illés Endre a Gellérthegyi éjszakák-kal. Si parva licet componere magnis, ha szabad magam e nagyokkal egy lapon említenem, az ő példájukat követem a Szőregi délutánok címével. Szegedi munkahelyeimen - egyetemen, könyvtárban - töltött nappalaim után főként a késő délutáni órákban született cikkeim, tanulmányaim zöme. Különösen amíg "kutatónap" sem járt...
Szegedi tárgyú írásaimnak ez az új gyűjteménye egyébként az előző kettőhöz (Szegedi örökség, 1983. - A szerette Város, 1986.) hasonló szerkezetben teszi közkinccsé a főként a helyei lapokban, folyóiratokban csaknem négy évtized folyamán megjelent cikkeimet. Jellegük is azonos az előző köteteimben megjelentekhez, hiszen egy részük csak terjedelmi okból maradt ki belőlük, más, nagyobb részük pedig újabban keletkezett, de a negyven éve változatlan szándékkal: föltárni és közkinccsé tenni mindazt, ami Szeged - és legszűkebb pátriám, az ezeréves falu, az 1973 óta Szegedhez tartozó "városrész", Szőreg - múltjában érdekes és értékes. Szőregi írásaim kívánkoztak az eddigi három részhez (Emlékek, örökhagyók, Kortársak) negyedikként hasonló sorsú Tápéval együtt (A Város falui). Dorozsmát az Örökhagyók közt képviseli Jerney János.
Uniformizálódó világunkban különösen fontos, hogy mind a nemzeti, mind a helyi sajátosságokat megmentsük a 21. századnak. Talán nem szerénytelen reményem, hogy írásaim, könyveim ehhez járulnak hozzá. Vissza