Szórakoztató zenei lexikon

Előszó

A zene örömforrás. Élvezet játszani és hallgatni. Lehet rá táncolni, extázisba jönni, de kikapcsolódni, relaxálni is. Ugyanakkor szakma, művészet, ipar- és üzletág. Ősidők óta együtt fejlődik, változik az emberiséggel (a rítustól a szórakozásig), és kisebb-nagyobb mértékben jelen van minden egyes ember életében (a fogantatás háttérzenéjétől, illetve a nászindulótól a gyászindulóig). A zene arra is hatással van, aki nem foglalkozik hivatásszerűen vele. (Egy focimérkőzést végigszurkolhat az is, aki nem tudja, mi a korner, és soha sem rúgott labdába.) Ez a zene (és a foci) varázsa. Ám, aki megismerkedik törvényszerűségeivel (szabályaival), esetleg játszani is tud, az nemcsak érteni, hanem élvezni is jobban fogja. Ez az igény a legtöbb zeneszeretőben megvan. Munkámmal ennek a lehetőségét szeretném biztosítani. Szórakoztató-Zenei-Lexikon. A címből csak a lexikon szó egyértelmű. Az, hogy mi a szórakoztató, mi a zene és különösen a szórakoztatózene jelentése, értelmezése, csaknem egyénenként eltérő. Ha megpróbáljuk pontosítani, rögtön olyan fogalmakat használunk, amelyek tovább növelik a többértelműséget. Ilyen például a „komolyzene", melynek ellentéte a komolytalan zene lenne, de ilyen nincs. Ha viszont a „könnyűzenével" kívánják szembeállítani, akkor miért nem nehéz zene? Talán, mert így sincs értelme. Ebben a vonatkozásban „klasszikus" a felszínesen megkülönböztető elnevezése annak a zenének, ami a szórakoztató, illetve könnyűzene műfajaitól és mindenfajta modern zenétől kíván elhatárolódni. Holott a „könnyűzenének" is vannak klasszikusai és a „komolyzene" is lehet könnyed, szórakoztató. Másszóval populáris, népszerű dalok, alkotások a zene csaknem minden ágában vannak. A „szórakoztatózene" szóösszetétel azt sugallja, hogy olyan zenéről van szó, amit könnyű megkomponálni és/vagy előadni, pedig ez téves általánosítása és rossz elnevezése egy zenei műfajnak. Ennek ellenére ez is bekerült a hétköznapi szóhasználatba és a zenei szakszavak közé. (Ezért ebben a lexikonban is elkerülhetetlen e szavak használata, de a megszokottól eltérő értelmezésben). A zene birodalmának felosztása időszakonként változik (pl. egyházi- és világi zene), de a 19. században kibontakozó és máig tartó ellentét az alapvetően két tábor („könnyű- és komolyzene") között hétköznapi és tudományos szempontból egyaránt értelmetlen. A Szórakoztató-Zenei-Lexikon szerkesztése, a tárgy- és témakörök, valamint a szócikkek kiválasztása, súlyozása teljesen más, mint a bel- vagy külföldön eddig megjelent zenei könyveké. Ez nagyrészt az eltérő szemléletmódból adódik. Az eddig megjelent zenei lexikonok, könyvek - néhány kivételtől eltekintve - három tipikus csoportra oszthatók: Az európai „klasszikus" (mű)zenével foglalkoznak, és ezt tekintik a fejlődés csúcsának. (Ez égj' szempontból igaz, de nem veszik figyelembe, hogy a zene világa ennél sokkal tágabb és összetettebb.) A „magas művészet" misztifikálása mellett eseteg leereszkedően, alig leplezett undorral megemlítik, hogy van „könnyűzene" is. Egyes zenei műfajokat (pl. jazz, blues) átfogó kiadványok. Ezek között igen értékes munkák, és gyorsan összedobott semmiségek egyaránt megtalálhatók. Vissza