Fekete szivárvány (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:
Már régen álltak a díszes sátrak, mindegyik előtt a nemzetség lobogója. A család címeréről már messziről látszott, hol az Ujlakiak, hol a Csákiak, Szilágyiak szállása. Eljött Lazarevics István szerb despota, s a Cilleiek éppúgy nem hiányoztak, mint a Rozgonyiak vagy Perényiek. A pápai nuncius sátra előtt a sárga-fehér zászló lengett a tiarával és a keresztbetett pásztorbotokkal. Szinte nem is a nemzet várta királyát, Zsigmondot, hanem a számottevő Európa gyűlt össze, hogy emlékeztesse a jövendő császárt a török elleni hadjáratra tett ígéreteire, amit nemcsak nekik, hanem a jövendő császárnak is be kell tartani. Ez egyben figyelmeztető akart arra is lenni, hogy mit várnak tőle, ha csakugyan császár akar lenni. A király tudta is, hogy mi forog kockán s nagy pompával, fényes kísérettel, díszes gyűlésekkel, tanácskozásokkal, - a népnek pedig szórakoztató pazar játékokkal kívánt a kedvébe járni, mindenkit elkápráztatni.
A marosmenti találkozó helyét a nádor, Garai Miklós választotta ki. Nagy selymes rétet ölelt körül a kanyargó folyó, amely lankásan simult bele a vízbe. Dombos hullámok vették körül, melyekről már messziről jelezhették, ha a király közeledik. A harsonások már elfoglalták a helyüket. Sisakjuk éppúgy ragyogott, mint a hosszú kürt, melyet mindegyikük mégegyszer átsimított kesztyűs kezével. Sisakjukon a nádornak és kíséretének fenntartott fehér tollbokréta lengett, amint csak megmozdították a fejüket. Mellvértjükön is a Garaiak címere. Minden sátor előtt két-két őr állt, vértjükön annak a családnak a címere, amelyiknek a szolgálatában állottak. Szemük befutotta az egész, kavargó, tarka nyüzsgést, néha fennakadt egy előttük elsuhanó csinos asszonyon, - szemmel tartották a lődörgő katonákat s találgatták, melyik kinek a szolgálatában állhat. Vissza