Szonettek/A szerelmes panasza

Szerző

William Shakespeare

Szerkesztő

Nemeskürthy István

Fordító

Keszthelyi Zoltán

Budapest

'William Shakespeare: Szonettek/A szerelmes panasza ' összes példány

Kiadó:	Magvető Könyvkiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1959
Kötés típusa:	Vászon
Oldalszám:	192 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 12 cm
ISBN:

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Tartalom

Hogy a Szépség rózsája mindig éljen	5
Ha negyven tél támadja homlokod	6
Mikor tükrödből visszanéz az arcod	7
Tékozló kedves, mért költöd magadra	8
Szép mosolyod, mit szerte megcsodálnak	9
Ne engedd, hogy feldúlja rongy kezével	10
Midőn pirulva ébred napkelet	11
Zenét ha hallgatsz, bánat miért tölt el?	12
Tán félsz, hogy egyszer özvegyed sirat	13
Letagadod, nincs akit szeretnél te	14
A Tiédben növekszel eltűnőben	15
Ha az óra elmondja perceink	16
Önmagadnak lennél birtoka	17
Nem bíbelődöm én a csillagokkal	18
Minden, mi nő, csupán rövidke percig	19
Az időt, azt a véres kényurat	20
Vajon igaznak vélik más időkben	21
Egy nyári naphoz hasonlítsalak?	22
Falánk Idő! Csorbuljon vágyad éle	23
Női arcod a Természet festette	24
Az én Múzsám nem olyan, mint a Másik	25
Hiába mondja tükröm: vén vagyok	26
Mint gyönge színész, ki a színpadon	27
Szemem, miként a festő, rászegezte	28
Aki a csillagok kegyére büszke	29
Mint hűséges jobbágyot, érdemed	30
Gyötört az út, sietve ágyba fekszem	31
Ha nem jutalmaz édes pihenő	32
Ha jó szerencse s emberek kegyéből	33
Midőn a halk és édes álmodások	34
Szívekkel ékes szíved nem halott	35
Kiérédemelt napom, ha eljön értem	36
Hányszor ragyogott rám a pirkadat	37
Ó, miért ígértél szépséges napot	38
Ne rágódj már a múltakon: a rózsa	39
Hadd valljam be: egyek nem lehetünk	40
Mint gyönge vén, ha gyönyörködve látja	41
Az én Múzsám miért keresne tárgyat	42
Mikor te szólsz a lelkem jobb felén	43
Tiéd minden szerelmem, fogadd s vedd el	44
Ha szívedtől néha eltávozom	45
Ha ő tiéd, nem minden bánatom	46
Ha álmodom, lát legjobban szemem	47
Ha durva testem gondolattá válna	48
Mi tisztító tűz s lebke lég tebenned	49
Hogy látásod varázsát jól megossza	50
Szemem-szívem már békés jóbarát	51
Hogy óvtam én, amikor útra keltem	52
A kor ellen - ha ily idő jöhet	53
Kemény az út, haladni oly nehéz	54
Ha lassúsággal vétkezett lovam	55
Olyan vagyok, akár a dús, ki drága	56
Minő anyagból gyúrtak téged	57
Ó, szebb a szépség, mikor hű szívek	58
A hercegeknek márvány és arany	59
Édes szerelmem, újuljon erőd	60
Én, rabszolgád, hát mit is tehetek	61
Az az Isten mentsen meg, ki először	62
Serény agyunk! ha nincsen új a földön	63
Mind kavicsos fövenyre könnyű hullám	64
Pilláimat vajon te tartod ébren	65
Az önszeretet bűnös birtoka	66
Az Idő zord kezében összegörnyed	67
Ha látom én: letűnt korok dicső	68
Ha bronz, se kő, se föld, sem óceán	69
Békés halál! Őt hívom sírva én	70
Mért éljen Ő ragályban? Arca fénye	71
Arcára véste rajzát régi nap	72
A szem csodálja külső kellemed	73
Ne okold magad, hogyha vádak érnek	74
Míg zord harang zenél, gyászolj te engem	75
Hogy a világ ne mondathassa véled	76
Eljött - figyeld! - vad, zordon évszakom	77
De légy nyugodt: ha megragadja testem	78
Miként a friss falat kenyér a létnek	79
Új lelemény miért nem áldja versem?	80
A bájaid kopását megmutatja	81
Múzsámul gyakran szólítottalak	82
Amíg csak én esdtem kegyelmedért	83
Ha rólad írok, ó, hogy lankadok	84
Mindegy: sírodra én írok-e verset	85
Nem vagy a Múzsám jegyese, tehát	86
Szépségedet emelné tán a festék?	87
Ki mondhat többet, mint e dús dícséret	88
Megzsibbadt nyelvű Múzsám szótlan, hallgat	89
Ő tette, hogy - vitorlaröptű verse	90
Isten veled! Nekem túldrága vagy	91
Ha lefitymálsz s a megvetés szemének	92
Ha elhagysz, mondd, hibámért, régi ok	93
Gyűlölj - ha máskor nem - gyűlölj te most	94
Ezt úri rangja, míg a másikat	95
De tedd a legrosszabbat, hagyj el engem	96
Mint megcsalt férj, úgy élek én: szerelmed	97
Ez: tetterős, de senkinek sem árt	98
Mint üszögöt az illatozó rózsa	99
Hibádul róják dévaj ifjúságod	100
Gyötört a tél, midőn oly messze voltál	101
A tavasz is hiába várt reád	102
Így korholtam az ibolyát, a gyengét	103
Hol vagy te, Múzsa? Elfeledted-é	104
Ki igazát a szépnek elvetetted	105
Bár szemre gyenge duzzadó szerelmem	106
Az én Múzsám tehozzád oly szegényes	107
Szépséges arcod vén sosem lehet	108
Az én szerelmem nem szól isteneknek	109
Ha ódon krónikában olvasok	110
Rossz sejtelem s próféta-jóslatok	111
Maradt-e még agyadban szó elég	112
Ne mondd: szívem csalóka, bárha nemrég	113
Ó, jaj! való: bohócot játsztam én	114
Ne szidj! Helyettem Fortunát, a rosszat	115
Jelét a pletyka homlokomra nyomta	116
Búcsúnk óta elmémben él szemem	117
Felhajtja veled-koronázott lelkem	118
Hazudtak mind a régen írt sorok	119
A lelkek házasságát, ó, ne gátold	120
Így vádolj: - mindent szűken mért szerelmem	121
Ha étvágyunk növeljük jó ízekkel	122
Szirének mérges könnyét ittam én	123
Most hűvösséged megvígasztal engem	124
Gonosznak lenni jobb, ha rosszhírünket	125
Kis könyvedet, mit adtál, tiszta emlék	126
Ne dicsekedj, Idő, hogy változom	127
A Sors mint fattyúgyermekét dobálna	128
Ha baldachint tartanom adatott	129
Kedves fiú, boldog kezedben tartod	130
Valamikor nem hívta senki szépnek	131
Zenét ha játszol, én zeném, merengve	132
Ha csúnya vággyal jóllakott a szellem	133
Úrnőm szeme nem olyan, mint a "nap"	134
Mint köznapodban, zsarnokin jelensz meg	135
Szemeidért rajongok: gyászlepelben	136
Átok reá, ki e sebembe vés	137
Nos, Ő tiéd, bevallom, így igaz	138
Sok villi ér körötted s egy a Willyd	139
Vágyad vagyok: esküdj vak istenedre	140
Nos, Szerelmem, vak bolond, mit teszel te	141
Így szólt a kedves: hű, igaz, szeret	142
Ne hívj tanúnak! Hűvösségedet	143
Légy bölcs, okos, miként könyörtelen	144
Nem is szemem szeret, mert látja benned	145
Szerelmem hűn, erényed gyűlölet	146
Nézd: mint a gondos gazdasszony, aki	147
Két szerelem vígasztal és kínoz	148
Szája, mit Ámor alkotott	149
Bűnös földemnek éke, árva lélek	150
Miként a láz, szerelmem egyre nő	1510
A szerelem fejembe ily szemet	152
Hogy nem szeretsz? ne mondd ezt ó, kegyetlen!	153
Hatalmadat minő erő uralja	154
Nem ismer bűnt a vágy, ha zsenge még	155
Tudod: szerelmem hitszegő, de kétszer	156
Kis Cupidót mély álom szállta meg	157
A kis Szerelem-isten álmodott	158
A szerelmes panasza	159