Az erdélyi szászok a népszámlálási adatok tükrében

Előszó

A magyar történetíráson belül Erdély történelmének a vizsgálata, kutatása kivételes jelentőségű. Erdély múltja és jelene mellett számos értekezés vizsgálja az erdélyi magyarságot, valamint az erdélyi székelyeket. A magyar történetírás nagy hiányossága, hogy az erdélyi szászokkal kevésbé foglalkozik. Ezzel szemben a német szakirodalom jelentős publikációkat tud felmutatni a kérdéses témával kapcsolatban. Az erdélyi szászokkal foglalkozó történeti demográfiai - statisztikai értekezés még kevesebb született, pedig a szászok jelentőségét az is alátámasztja, hogy bár számbelileg elmaradtak az erdélyi magyarok, székelyek és a románok mögött, mégis Erdély kereskedelmét és iparát a XX. század elejéig a kezükben tartották.
Jelen tanulmány célja elsősorban a hiánypótlás; a magyar történeti demográfiai szakirodalmat kívánja bővíteni a már ismert tények rendszerezésével. Szerencsénkre szolgált, hogy voltak olyan erdélyi szász kutatók (pl. Albert Berger besztercei levéltáros az 1800-as évekből), akik jelentős statisztikai-demográfiai adatokat mentettek át az utókor számára. A tanulmány csak a kiváltságos szász területek településeit vizsgálja (Barcaság, Beszterce vidéke, Kétszék (Medgyesszék és Nagyselykszék), Kőhalomszék, Nagysinkszék, Segesvárszék, Szászsebesszék, Szászvárosszék, Szebenszék, Szerdahelyszék, Újegyházszék) elsősorban a népszámlálási adatokra támaszkodva. Vissza