Szomjúság

Fülszöveg

„úgy hűl ki a szerelmük lépésről lépésre, mint napfogyatkozáskor a föld és a levegő. 1999 nyarán történt. Kitelepedtek apjáék kertjébe asztallal, kerti székekkel, kormozott üvegekkel, hegesztőszemüveggel. Az asztalon kapros-túrós lepény (azon kevés ételek egyike, amit mostohaanyja jól csinált), borok, üdítők. A gyerekek rohangáltak, a férje apósával beszélgetett, poharazott. Ekkor még meleg szél söpört, de a bokszerés á szomszéd tyúkjai már többet éreztek, gyanúsan lelassultak, bizalmatlanul figyelni kezdtek, mint akiket baljós előérzet nyomaszt. Azután elkezdődött. Úgy ültek ott fejükön a védőszemüvegekkel, mint manapság a 3D-s mozikban - komikus látvány lehetett. Még a szájuk Is tátva maradt. Csak meredtek az égre, s amilyen ütemben takarta el a Hold a Napot, úgy hűlt köröttük a levegő, kushadtak földhöz a tyúkok és a kutyák, hallgatott, majd némult el a tücsök- és egyéb rovarmiriád. Végül pár másodperc a fény és sötétség közötti résben, ahol nincs semmi, csak tompa szürkület és... Tovább

Fülszöveg

„úgy hűl ki a szerelmük lépésről lépésre, mint napfogyatkozáskor a föld és a levegő. 1999 nyarán történt. Kitelepedtek apjáék kertjébe asztallal, kerti székekkel, kormozott üvegekkel, hegesztőszemüveggel. Az asztalon kapros-túrós lepény (azon kevés ételek egyike, amit mostohaanyja jól csinált), borok, üdítők. A gyerekek rohangáltak, a férje apósával beszélgetett, poharazott. Ekkor még meleg szél söpört, de a bokszerés á szomszéd tyúkjai már többet éreztek, gyanúsan lelassultak, bizalmatlanul figyelni kezdtek, mint akiket baljós előérzet nyomaszt. Azután elkezdődött. Úgy ültek ott fejükön a védőszemüvegekkel, mint manapság a 3D-s mozikban - komikus látvány lehetett. Még a szájuk Is tátva maradt. Csak meredtek az égre, s amilyen ütemben takarta el a Hold a Napot, úgy hűlt köröttük a levegő, kushadtak földhöz a tyúkok és a kutyák, hallgatott, majd némult el a tücsök- és egyéb rovarmiriád. Végül pár másodperc a fény és sötétség közötti résben, ahol nincs semmi, csak tompa szürkület és rideg közöny. Az arctalan léttelen, amelynek teste sincs, csak érzi az ember, hogy egyszerre benne ül, s ha nem éri újra fény, maga is semmivé válik. Fölemészti a rés. Nemhogy érzései, még híre sem marad. Az élet és halál közötti tartomány ez, amelyhez még viszonyulni sem lehet. így történik majd a szerelmükben is, csak épp fordítva: nem rájuk ereszkedik, hanem a mélyből bukkan elő, emelkedik föl lassan, egyre nagyobb tömegben közéjük, amitől kihűl mindén ölelés. Az érintés pedig úgy dermed rá a másik testére, akár ablakra a jégvirág."
Szentmártoni Jánosban akkor is lakozott egy elbeszélő, amikor még csak verseket írt - első prózakötetében pedig mindent a költő szemével vizsgál, amely rögtön a dolgok velejébe lát. Kisregénye mélylélektani finomságú, szabadító vallomás egy lassan kivérző házasságról. Két emberről, akik előbb égtek ki a másikban, minthogy saját keresztjeikhez felnőhettek volna. Mégis egy nagy találkozás története a könyv, és ezen nemcsak az egymással, de a saját magukkal való találkozást is kell érteni. Mindketten hosszú évek és sok szenvedés közben érkeznek el annak felismeréséhez, hogy mitől lettek olyanok, amilyenek. Kinek az élete hát az övék? A nemzedéküké, amelyet készületlenül ért a szabadság? A felmenőké, akiknek megbicsaklott sorsa bennük örvénylik tovább? Melyik ösztönük lesz az erősebb: a felszínre vágyó éltető, vagy a kényszerű, amelyet fekete erők kovács^olnak bennük? A Szomjúság ennek az egyidejű építésnek és romboJásnak a könyve - drámaiságát a veszteség, győzelmét a lélek verőereibe hatoló, pengeéles önvizsgálat adja.
Bíró Gergely
Vissza