Szombathely - Szent Erzsébet templom

Előszó

A "borostyánkő-út" közelében épült időszámításunk kezdetén Felső-Pannónia fővárosa, a Claudius császártól (i. u. 43-ban) colonia rangra emelt Savaria. Rangos épületek - a capitoliumi háromság (Jupiter-Juno-Minerva) temploma, az Isis-szentély, s a város ókeresztény vértanú-püspökének, Szent Quirinusnak mozaikpadlós bazilikája - szomszédságában állt a helytartói palota, amelyben Septimius Severust császárrá választották, s hol Nagy Konstantin és Valeriánus császár is megfordult. A római birodalom összeomlása után a népvándorlás egymást követő népei pusztították palotáit, 455-ben földrengés döntötte romba büszke épületeit. A frank uralom idején, a VIII. században romok borították egész területét, német nevét is a szerte heverő kövekről (Stein am Anger=kövek a pusztában) kapta. A Gyöngyös és a Perint mocsaras kiöntéseitől közrefogott romok között szegényes viskók épültek. A magyar államalapítás kezdetén kis falvak keletkeztek a romos területen: a két patak közt a szombatnapi vásárairól ismert Szombathely, a győri püspök várával, a város szülöttének, a római légionáriusból Tours püspökévé lett Szent Mártonnak a szülőhelyén álló temploma közül Szentmárton falva és a Perint-patak partján Perint.
A püspöki vár sarokbástyákkal erősített falai között gazdasági épületek (magtárak, istállók) álltak, a vár körül a püspöki birtok jobbágyai, iparosok és kereskedők épültek le. A XIII. század második felében beköltöztek a várba a vasvári káptalan kanonokjai, vasvári konventjüket a dominikánus szerzeteseknek engedve át. Ekkor vehették át a dominikánusok a szentmártoni templommal együtt a városka polgárainak lelki gondozását is. A XIII-XIV. század fordulóján a mezővárost is fallal körítették. Vissza