Szómagvetés (dedikált példány)

Fülszöveg

Nagyon szerény, szinte szegényes családi körülmények közé született harmadik gyerekként, Szolnokon, 1936-ban. Ott élt az érettségit követő katonai behívóig. Másfél év katonaság, majd a Testnevelési Főiskola második éve után sikerült átjelentkeznie az ELTE Bölcsészkarára. 1965-ben végzett magyar nyelv és irodalom, valamint általános pszichológia szakon.
Verseket 16 éves korától ír, közülük az első már középiskolás korában megjelent a Szolnok Megyei Néplapban. Kezdő szakasza azóta is őriz bizonyos szomorú aktualitást:
„Még nem is olyan öregecske, de már szakállas, ő a kecske.
s
Élelmezésügyi miniszter,
rajta múlik, hogy van, vagy nincs tej".
Valós élményeken alapulnak ezek a sorok: a család mindenkori kecskéjét éveken át legeltette, a tején nőtt fel a világháborús nélkülözések után.
Egyetemi éveit követően megjelent a Kortársban, Napjainkban, a Szabad Földben, a Nők Lapjában, az Élet és Irodalomban, az Új írásban, majd az Első ének (1968) és A magunk kenyerén (1971) című... Tovább

Fülszöveg

Nagyon szerény, szinte szegényes családi körülmények közé született harmadik gyerekként, Szolnokon, 1936-ban. Ott élt az érettségit követő katonai behívóig. Másfél év katonaság, majd a Testnevelési Főiskola második éve után sikerült átjelentkeznie az ELTE Bölcsészkarára. 1965-ben végzett magyar nyelv és irodalom, valamint általános pszichológia szakon.
Verseket 16 éves korától ír, közülük az első már középiskolás korában megjelent a Szolnok Megyei Néplapban. Kezdő szakasza azóta is őriz bizonyos szomorú aktualitást:
„Még nem is olyan öregecske, de már szakállas, ő a kecske.
s
Élelmezésügyi miniszter,
rajta múlik, hogy van, vagy nincs tej".
Valós élményeken alapulnak ezek a sorok: a család mindenkori kecskéjét éveken át legeltette, a tején nőtt fel a világháborús nélkülözések után.
Egyetemi éveit követően megjelent a Kortársban, Napjainkban, a Szabad Földben, a Nők Lapjában, az Élet és Irodalomban, az Új írásban, majd az Első ének (1968) és A magunk kenyerén (1971) című antológiákban. Önálló verseskötete a 100 éves Mozi tiszteletére, Filmolvasókönyv címen (1996) jelent meg.
„Aktív dolgozó éveit" a munkapszichológiának áldozta. Kiderült, hogy ez a szakma is teljes embert kíván, így a publikációk erősen lecsökkentek.
A kilencvenes évekre budapestiből szentendrei polgárrá változott, ahol visszatérhetett a kisváros nyújtotta előnyökhöz. Vonzotta a régóta beivódott művészeti hangulat, a természeti táj különössége és talán az idő lassúbb múlása is. A fiókba pedig újra sorjázni kezdtek a versek. Vissza