Szőlőmunkák és munkabérek Hegyalján a XVII-XVIII. században

Előszó

E bértörténeti tanulmány a Hegyalja 1600-1800 közötti szőlőművelés, bortermelés munkabéreit foglalja össze.
A bérmunka alkalmazásának majdnem általánossá válása a Hegyalján, a pénz viszonylagos stabilizációja szolgáltatott alapot az időbeli elhatárolásra. Ebben az időszakban vált a Hegyalja földrajzi, gazdasági és társadalmi egységgé és lett uralkodó művelési ága a szőlőmonokultúra, az árúbor termelése, mint a lakosság legfőbb megélhetési és jövedelmi forrása. Ekkorra érték el a mezővárosok a kiváltságokkal megerősített, körülhatárolt, elismert kiváltságos helyzetüket.
A dolgozat elsősorban levéltári forrásokra épül, olyanokra, amelyeknek tényanyaga lehetőséget nyújt a gazdaság és társadalomtörténetünk eddig figyelmen kívül hagyott kérdéseinek tisztázására. Bemutatja a bérmunka általánossá válását a szőlőművelésben és feldolgozásban, a bérmunka különböző formáit a szakmányt, a napszámbéreket, a bérváltozásokat és okait, a férfi, női munkabéreket, azok különbségeit, a bérösztönzőket, tiltott bérezési módokat. Vizsgálja a szokások és a hatósági intézkedéseket, azok hatását a bérek alakulására. Konkrétan elemzi a szőlőművelésben a nyitás, metszés, kapálások, kötözések, szüretelés, préselés stb. bérkülönbségeit. A termelés irányítását végzők, felügyelők, tisztségviselők bérezéseit is bemutatja, kitér bér- és munkajogi kérdésekre is. Vissza