Szőlő és bor

Előszó

Történelmi adatok alapján megállapítoták, hogy a szőlőművelés hozzávetőleg több mint 6000 éves múltra tekint vissza. A szőlő gyümölcse éás bora mindenkor tápláléka volt az emberiségnek. Hazánkban kb. 1700 évvel ezelőtt, a rómaiak uralma alatt a Balaton mellékének, a Mecseknek és a móri hegyvidéknek lankás oldalain már virágzó szőlőművelés folyt. A honfoglaló magyarok az új hazában, Dunántúlon, kész szőlőket találtak, azok művelését átvették, mert bizonyára jobban ízlett lakomáikhoz a finom bor, mint az addig fogyasztott erjesztett kancatej, a "kumisz": A borok kedveltsége, jó híre és kelendősége következtében a szőlőtermesztés később széles körben elterjedt, s Magyarország is a leghíresebb bortermelő államok sorába emelkedett.
Napjainkban az ország községeinek 80%-ában művelnek szőlőt, és egész vidékek kenyere, jóléte függ tőle. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek szőlőtermesztési nagyüzemei mellett, az áruszőlő és az árubor termelésében még nagy szerepe van a kisüzemi szőlőtermesztésnek, és a termelőszövetkezeti tagok háztáji szőlőtermesztésének. A család csemegeszőlő-szükségletének kielégítése céljából a házikertekből sem szabadna hiányoznia néhány tőke szőlőnek, vagy néhány sor lugasnak. A napos, meleg fekvések, fal melletti részek legcélszerűbben lugassal használhatók ki. A jól kezelt, szép szőlőlugas - amellett, hogy termést hoz - még a kertet is díszíti. Elsősorban városokban, ipartelepeken vagy olyan vidékeken telepítsünk szőlőt a házikertekben, ahol egyébként nem folyik szőlőtermesztés. A termelő akár házikertjéből, akár máshol fekvő szőlőjéből mindig érettebb, frissebb, tehát értékesebb állapotban szedheti le szőlőjét, mint ahogyan a piacon hozzájuthatna. Vissza