Szolgáltatások meghatározása a rendszerezés rendjében az ágazatok tartalmi meghatározásával

Fülszöveg

1. A szolgáltatásnyújtás fogalma
Az általános forgalmi adózás tekintetében szolgáltatásnyújtás minden, ami nem termékértékesítés, de fizetnek érte. Ezzel a fogalmi meghatározással lényegesen bővült az adóztathatósági kör. Míg korábban csak az volt szolgáltatás, ami a statisztikai jegyzékben szerepelt (illetve ha természetes személy eredeti szerző engedte át műve felhasználói jogát), 1993. január 1-jétől szolgáltatásnak minősül mindenféle jog átengedése, egyéb immateriális javak átadása, és kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra, valamely helyzet vagy állapot tűrésére - feltéve, hogy fizetnek érte! Mivel az ellenérték megléte a szolgáltatásnak minőségi ismérve, szűk körtől eltekintve nem tekinthető szolgáltatásnak az ingyenesen végzett tevékenység.
2. A statisztikai besorolástól való további eltérések
Az előbbiek alapján a statisztikai nomenklatúra és az áfa rendszerbeli szolgáltatás fogalma között nincs szoros Összefüggés. További divergencia van a két terület között az alábbi esetekben (az áttérést az okozza, hogy - jóllehet valami statisztikai szempontból szolgáltatás - speciális adózási megfontolásokból mégiscsak termékértékesítésnek minősül).
2.1. Bolti kiskereskedelem
A termékértékesítés mint adóztatható tényállás legtipikusabb példája az adásvétel [1959. évi IV. fövény 365. §], vagyis az a szerződés, amely alapján az eladó a dolog tulajdonát a vevőre átruházza, és a dolgot a vevő birtokába bocsátja, a vevő pedig a vételárat megfizeti, és a dolgot átveszi. A termékértékesítés klasszikus módon tehát úgy valósul meg, hogy előbb az átadó, majd - az ügylet teljesítése után - az átvevő válik a dolog tulajdonosává. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az átvevő kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen nem tulajdonostól vásárolja meg a dolgot [1959. évi IV. törvény 118. § (1) bekezdés], vagy kereskedelmi forgalmon kívül jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta [1959. évi IV. törvény 118. § (2) bekezdés), és ilyen módon a dolog tulajdonosává lesz. Az áfa-törvény 6. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés megvalósul ilyenkor is, tekintet nélkül arra, hogy az átadó a dolognak nem volt tulajdonosa.
Az előbbiek alapján tehát visszterhes termékértékesítés létrejöhet (egyszerű adásvétellel) tulajdonos eladó és tulajdont szerző vevő, (jóhiszeműen, kereskedelmi forgalomban) nemtulajdonos eladó és tulajdont szerző vevő, illetve (tulajdonjog-fenntartással) tulajdonos eladó és tulajdont nem szerző vevő között.
A fenti megfontolásból - noha statisztikai szempontból bolti kiskereskedelmi szolgáltatást végeznek - a boltban történő vásárlás adásvétel, s mint ilyen, az értékesített termék áfakulcsával számlázandó.
2.2. A "lízing"
A "lízing" a köznapi szóhasználatban, szerződéses gyakorlatban rendkívül elterjedt kifejezés, egzakt jogszabályi megalapozottság azonban - ehhez a rendkívüli sokféle használathoz - nincs. Még a Ptk. sem szabályozza az ilyen típusú szerződéseket
Az Áfa törvény - adópolitikai megfontolásból - kiemeli azonban a bérleti szerződések köréből azokat az ügyleteket, amelyek zárt .... a hivatal szakvéleményét. Vissza