Szolgáljatok örömmel

Előszó

Kezdhettem volna e kis dolgozatot azzal a címmel is, hogy: A szeretet mindenhatósága, vagy: A munka iránti alázat, netán: A szerénység dicsérete. Meggyőződésem, egyik esetben sem tévedtem volna. Merthogy Kováts Gábor könyvének mondanivalóját, esszenciális tartalmi lényegét tekintve ezekkel az összefoglaló és kifejező címekkel is lehetne illetni. S hogy nem ezekkel kezdtem, annak egyszerű oka, hogy nem szeretném a Kedves Olvasót befolyásolni saját értékítéletének megfogalmazásában, a könyvben található írások önálló jellemzésében.
Már most az elején be kell vallanom valamit. Csaknem harmincéves publicista pályafutásom során a legközelebb álltak hozzám a jegyzetek, a kommentárok, az esszék, a rövid szösszenetek. Lett légyen szó az írott sajtóról, a rádióról vagy a televízióról, amely egy-egy filmetűd formájában jelenítheti meg a fentieket. Tudniillik ezek képviselik a publicisztikában azt a szubjektív műfajt, amelyben a szerző gondolatai, egy-egy témában megfogalmazott állásfoglalása, nemkülönben szakmai hozzáértése is kifejezésre jut. (Nagy kár, hogy a napjainkban megjelenő sajtótermékek, de kiváltképpen a napilapok, mellőzik ezt az olvasmányos műfajt.) Nos, a Szolgáljatok örömmel című könyv szerzője éppen ilyen írásokat gyűjtött csokorba és tesz le az Olvasó asztalára. Vonatkozik ez egyaránt azokra az írásokra, amelyekben meggyőző és markáns módon ad számot szakmai hozzáértéséről, vagy amikor kirándulást tesz a sport világában és állást foglal egy országot érintő ügyben, de akkor is, amikor szinte novellisztikus formában ír a táj szépségéről vagy egy-egy vadászat eseményeiről. Vissza