Szolgálat 1985. Húsvét

Előszó

EMBERIBB KERESZTÉNY - KERESZTÉNYIBB EMBER
Van aki megütközik, hogy Jézus mily „keveset" követelt attól, aki az Istenhez vezető útról kérte ki tanácsát. Csak a tízparancs második táblájának főbb pontjait? Olyasmit, ami mindenkire érvényes, „pusztán emberit", a normális emberi kapcsolatok „elemi követelményeit"? (vö. Mt 20,16kk).
Mások talán ajkbiggyesztve hallgatják az intelmet. Nem „rájuk vonatkozik", mert úgy vélik, hogy gyermekkoruk óta mindezt megtartják. Szent Pál pasztorális levelei azonban elgondolkoztathatnak. A második és harmadik keresztény generációnak adott utasításai alaphangja nagyon a mindennapi erkölcsös életre irányul. "Amit a népek apostola leveleiben ismételten megfigyelhetünk - ti. hogy az üdvösség meghirdetését elválaszthatatlanul egybeköti a felhívással az erkölcsösségre -, az a Titusznak írt levélből is elénk tárul" (Reuss J.: Der Brief an Titus, Patmos Vlg.) A meghívottaknál, püspököknél és diakónusoknál túlzottnak találhatjuk sürgetését: legyenek „kifogástalanok,... nem pedig iszákosak vagy erőszakoskodók, ... kétszínűek ... vagy piszkos haszonra lesők" (1Tim 3,2-12). Mintha megérezte volna a veszélyt: a legmagasztosabb hivatás sem mentesít esetleges erkölcsi botlásoktól, a magasra törő eszményi szemlélődés elfeledtetheti az „elemi követelmények" betartását. Észre sem vesszük, hogy magunkat áltatjuk azzal, hogy „ezeken már túl vagyunk". Ha felhagyunk a kellő óvatossággal és kitartó bevetéssel, környezetünk botránkozik meg a szavaink és mindennapi életünk között tátongó szakadékon. A keresők előtt pedig komoly akadályt, vagy legalább is kibúvót jelenthet, ha a keresztény „még csak nem is becsületes ember".
A keresztény élet nem etikai rendszer, nem is pusztán erkölcsös életvitel. Az istengyermeki újjászületés örömhírének testet kell öltenie a mindennapok emberi kapcsolataiban. A kívülállók számára számtalanszor ez a legfontosabb jel: itt mérik le, mennyire „életképes" a krisztusi megváltás. Még a kis hibák is komolynak számíthatnak azoknál, akik azt állítják, hogy teljesen elkötelezték magukat az emberré lett Ige követésére. Vissza