Előszó
A szőlőtermesztés a mezőgazdaság egyik legősibb, legkedveltebb és legjövedelmezőbb ága. Jelentőségét a terület nagyfokú hasznosítása, a szőlőnek és a bornak táp- és gyógyászati értéke, a művelési...
Tovább
Előszó
A szőlőtermesztés a mezőgazdaság egyik legősibb, legkedveltebb és legjövedelmezőbb ága. Jelentőségét a terület nagyfokú hasznosítása, a szőlőnek és a bornak táp- és gyógyászati értéke, a művelési ágnak népgazdasági és társadalmi szerepe adja. A szőlőműveléssel a lemosott domboldalakat, a szinte terméketlen homoktalajokat értékesíthetjük, olyan területeket, amelyeken más növény nem termeszthető gazdaságosan. Az ilyen talajokon a szőlő termése a gabonafélékhez viszonyítva, legalább tízszer nagyobb a mennyiség és tizenötször az érték szempontjából. A szőlő és a bor értékes táp- és gyógyszer. A szőlő (folyékony szőlő és must) 16-22% cukrot (könnyen felszívódó glükózt és fruktózt), 0,35-l,0o/0 szerves savat, 1,2 - 3,1 o/o fehérjét, 0,2-0,6o/0 ásványi anyagot, valamint értékes vitaminokat (kilogrammonként 0,43-12,3 mg C-, 0,25-1,25 mg B1, és 0,02-0,12 mg A-vitamint) tartalmaz. Egy kilogramm friss szőlő kb. 900 kalória tápértékkel bír, ami napi kalóriaszükségletünk egyharmada. A bor alkatrészei között szerepel az alkohol, a glicerin a borkő-, alma- és borostyánkősav, valamint ezek kálium és mészsói, különféle cserzőanyagok, fehérjék, lecitinek, C-B1, B2 és PP-vitaminok, - a rádióaktivitása pedig számos kutató szerint megközelíti az ásványvizekét. Egy liter bor tápértéke ugyanannyi tejnek, több mint fél kilogramm húsnak, egy kilogramm burgonyának, illetve öt tojásnak felel meg. Orvosi megállapítás szerint naponta 600-700 g bor fogyasztható az étkezések során, vagyis a testsúly minden kg-ja után 10 g. Ez a mennyiség nem ártalmas, sőt előnyösen hat az ember lelkiállapotára, élénkíti a képzeletet, fokozza az élet- és munkakedvet.
Vissza