Szólásmondások többnyelvű szótára

Előszó

Ha feltesszük azt a kérdést, hogy mi a szólásmondás, leggyakrabban azt a választ kapjuk: a nép bölcsessége. Ehhez rendszerint még azt is hozzáteszik, hogy majdnem mindenre van közmondás. De mi is valójában a közmondás? A téma kutatói szerint valamely erkölcsi vagy tapasztalati igazságot, életbölcsességet, elvet rövid, szemléletes formában kifejező, rendszerint régi, népi eredetű, gyakran átvitt értelmű, sokszor használt, idézett mondat vagy mondat értékű szókapcsolat, amely egy nagyobb közösség körében általánosan ismert.1 A közmondások zöme az ember életmódjával, érzés- és gondolatvilágával, valamint a természeti jelenségekkel függ össze. Tehát olyan dolgokkal, amelyek viszonylag függetlenek a társadalmi-politikai rendszertől, a vallástól vagy a földrajzi elhelyezkedéstől. Más szavakkal: a közmondások egyetemes tapasztalatokat fogalmaznak meg. A legkülönbözőbb népek körében találkozunk velük, s általában mind szemantikailag, mind frazeológiailag nagyon hasonlítanak egymáshoz. Sok közmondás egyetemes forrása a klasszikus kultúra, pontosabban a görög-római irodalom és a Biblia, mások újabb korok híres íróitól származnak; egy részük pedig kifejezetten a népi bölcsesség kifejeződése. A különböző népek közmondásai közti hasonlóságok teszik lehetővé az összehasonlító gyűjtemények összeállítását. A közmondások összehasonlító vizsgálata - a paremiológia - megalapítójának Rotterdami Erasmust tartják, aki 1515-ben kiadta az Adagiorum Collectanea című gyűjteményes kötetet, amelyben közzétette a latin közmondásokat és azok megfelelőit az akkori nyugat-európai nyelveken. Százötven évvel később, 1660-ban az angol James Howell megjelentette a Lexicon Tetraglotton című gyűjteményes kötetet, amelyben angol, francia, olasz, spanyol és walesi közmondások szerepeltek. Vissza