Előszó
A zenei műveltség iskolai megalapozásában a magyar népdalnak alapvető szerepe van. E dalok révén gyűjti a gyermek első zenei élményeit, ezekkel gazdagodik s bővül érzésvilága, tudása, mígnem...
Tovább
Előszó
A zenei műveltség iskolai megalapozásában a magyar népdalnak alapvető szerepe van. E dalok révén gyűjti a gyermek első zenei élményeit, ezekkel gazdagodik s bővül érzésvilága, tudása, mígnem kitekinthet más népek folklórjába s végül is megértheti az egyetemes zenekultúra alkotásait is. A magyar népdal, mint zenei anyanyelv kitűnő iskolája a gyermeki szívnek, értelemnek s e szerepében döntő meghatározója a felnőttkori cselekvéseknek. E dalokkal érzelmileg azonosulva ismeri meg népünk életét, annak történetét, törekvéseit, szabadságvágyát, hőseinek emlékét, szorgalmas munkáját, eszközeit, a régi és újabb társadalmi viszonyainak összefüggéseit és a népi zenei kifejezési mód természetes formáit.
A zene anyanyelv tökéletes ismerete nélkül tehát a gyermek nem juthat el a nemzetközi zene megértéséig, az egyetemes zenekultúra birtoklásáig. Pedagógus méginkább nem vállalkozhat e nélkül nevelőmunkára! A zenei anyanyelv ismerete azonban nemcsak dallami, hanem tartalmi, jelentésrendszerbeli (szövegi) tájékozottságot is feltételez. Mert az ének-szolfézs órákon nem egyszerűen dal (dallam) tanításról van szó csupán, hanem művészeti-esztétikai, társadalmi, történeti szemléletmód kialakításáról is, melyhez elsősorban a dalok szövege nyújt nélkülözhetetlen eligazító segítséget.
A tartalmi mondanivaló értelmi felfogása már dalosjáték-korszakban is természetes igénye a gyermeknek. Később méginkább! A játékos dalokat kísérő mozgás éppen azt bizonyítja, hogy a gyermek igényli a zenélés értelmét és szívesen mozgásba is vetíti azt, ha teheti; A tanításban a dalok szövegének megértetése folyamán sorra kell, hogy kerüljenek különböző szavak, fogalmak, kifejezések, eszközök, tárgyak, jelenségek szemléltetése és magyarázata. E nélkül felszínen mozgó a tanító munkája. S valóban, milyen gyakran kerül elénk egy-egy értelmetlennek látszó szó (pl. bárzsingom, cibere, bélagyöngy, paláz, zsendice stb.), vagy homályos értelmű kifejezés (agyigó fassang, árgyélus kismadár, cserfára csattogtatni, csűr ide - csűr oda), sőt sornyi terjedelmű "abrakadabra"-nak tűnő szólás-mondás (de hó reme róma, termett méznek áldott-
Vissza