Előszó
Részlet a kötetből:
"Néhány hetet börtönben tölteni nem is volna kellemetlen, ha az embert nem rohanná meg ebből az alkalomból a tökfilkók két különböző csapata: azoké, akik mikor megkezdjük a büntetés kitöltését, érzelmesen kijelentik, hogy majd viszek be neked cigarettát" és azoké, akik mikor már kitöltöttük, szellemesen megjegyzik: "Ezekután te is könyvet írhatsz, "Rabságom története" címmel.
Zweifel Tódor előző nap szabadult a vizsgálati fogságból, miután bizonyíték hiányában felmentették. Remek egészségnek örvendett és némi pénze is volt. 1920-ben megszokta, hogy rágógummit majszoljon, - ezt a furcsa portékát, amit a háborúból visszatérő amerikai katonák felejtettek az európai piacokon. A készletek néhány hónap alatt kimerültek, a divat letünt, de Tódor már nem tudta a rossz szokást levetkőzni. 1930-ban, a nagy járvány idején, megkapta a keresztrejtvénybetegséget. A keresztrejtvény a szellem rágógummija. Minthogy ezek a nevek: Mária, Laura, Toto, Róza, Lulu tulságosan misztikus, irodalmi, mitológikus, botanikus és - ahogy húsz év előtt mondták volna, - kokottos hangzásúak, barátnőit H 26-nak vagy F 13-nak hívta, ahogy a tengeralattjárókat és a kémeket szokás elnevezni. Egy említésre sem érdemes nőtől, aki egy szép napon úgy tünt el az életéből, ahogy már a nők el szoktak tünni, rendkívüli gyermeke született és ez a kisfiú lett élete legnagyobb szenvedése. Milyen szörnyen nehéz dolog egy gyermeket felnevelni! Tódor gyakran mondogatta: „Bolondítani nem akarom, ahhoz pedig, hogy megmondjam neki az igazat, nincs bátorságom." Ebbe a két mondatba tömörül a nevelés minden problémája, legalábbis ama kevesek számára, akiket egyáltalán foglalkoztat. Aztán a gyermek agyhártyagyulladást kapott. Azoknak a holt nyelveknek egyikén, amelyeket a ravaszok azért használnak, hogy az élőknek minden badarságot beadhassanak, egy közmondás azt állítja, hogy korán halnak meg, akiket az istenek kedvelnek."
Vissza