Papíripar 2001/2.

Előszó

Kézbe véve ezt az ünnepi számot, az első érzés a büszkeség. Büszkék vagyunk, mert egy olyan kiadvánnyal rendelkezünk, ami immáron 50 éve rendszeresen megjelenik, közvetíti hozzánk a szakmánk műszaki-tudományos eredményeit, és lehetőséget biztosít erre vágyó kollégáinknak, hogy munkájuk eredményeit és gondolataikat mások számára ismertté tegyék és ezen keresztül az őket körülvevő világ alakulását befolyásolják. Büszkék vagyunk azért is, mert képesek voltunk és vagyunk egy olyan folyóiratot működtetni, amit a magyar papír szakma sajátjának tekint, amit elismer a papírvilág, megtalálható szinte valamennyi szakkönyvtár polcán Új-Zélandtól Finnországon keresztül Kanadáig, és oldalain a szakma világnagyságai is időről-időre közzéteszik gondolataikat. A büszkeséget rögtön a tisztelet és köszönet követi azok iránt a kollégák iránt, akik ezt a művet létrehozták, létrehozzák, vagyis a Papíripar főszerkesztői és szerkesztő bizottságának tagjai iránt. Vámos György volt a folyóirat megálmodója és a nagyszerű gondolat realizálója. 42 éven keresztül működött főszerkesztőként, munkatársaival együtt kialakította azt a formát és munkamódszert, ami ma is alapját képezi a Papíripar munkájának. Őt követte Polyánszky Éva és csapata, akik az alapokat tovább erősítették, és egyidejűleg a lapot sikeresen az új igényekhez, körülményekhez igazították. Munkájukat valamennyien gyakorlatilag anyagi ellenszolgáltatás nélkül, pusztán „szakmai szeretetből", az ismeretterjesztés belső igényéből végezték, végzik. Erre valószínűleg azért voltak képesek, mert azt tapasztalták, hogy erőfeszítéseiknek van hozadéka, művük elismerést vált ki és hozzájárul a papíripar és az ott dolgozó emberek szakmai fejlődéséhez. Remélem, hogy a jövőben is lesznek hasonlóan nagyszerű kollégáink, akik a stafétabotot majd átveszik, és a folyóiratot a hagyományokra alapozva, de mindig az igényekhez igazítva továbbviszik. Kívánom, hogy a jubileumi szám lapozgatása, olvasása sok kollégánk számára nyújtson emlékezetes és kellemes élményt, erősítse a kötődést, érdeklődést szakmánkhoz és közösségünkhöz. Vissza