Szögesdrót

Előszó

Egy sok tehetséggel megáldott fiatal újságírónő juttatja az Olvasó kezébe ezt a rendkívül érdekes olvasmányanyagot. Megjelentetése mintegy bizonyítja azt, hogy a hadifogság és a hozzá kapcsolódó emberi és történeti kérdések még az ifjabb nemzedékek körében is megkülönböztetett figyelmet keltenek. A hadifogság kiváltotta gyötrelmekről, a volt politikai konjunktúra követelményei megszűntével elsősorban azok a hadifogságot járt katonák vagy elhurcolt polgáremberek írtak, illetve jelentettek meg élménybeszámolókat, akik „írástudó" mivoltukból adódóan kényszerként érezték azt, hogy nekik az élet eme nagy irgalmatlanságáról írniuk kell.
Náluk az események, a mindennapi történések mögött meghúzódó mélyebb jelenségek, az őket sanyargató és kihasználó rendszerjellemzői is tudatosan bemutatásra kerültek. Jelen esetben azonban az élményeket sűrítő pillanatokat fürkésző újságíró fordul, talán családi indítékok és ösztönös beleérzés hatására e kérdéskör felé. Ugyancsak a felmutatás szándékával kétségtelenül, ő keresi meg és bírja szóra, vallomásra, fogságuk történetének elmondására, esetenként az abból maradt relikviáik közrebocsátására azokat a volt hadifoglyokat, akik az élet bajai között szűkebb környezetükön túlmenően erre alig gondolhatlak.
Papp Annamária mesterségéből és nemzete iránti szoros elkötelezettségéből adódóan fel akarja hívni figyelmünket arra. hogy ezek a viszontagságoknak és szenvedtetéseknek kitett emberek hazakerülésüket követően közöttünk élték, élik életüket, s lehet nem is tudatosították magukban, hogy életük folytatását, szemléletüket meghatározó szomorú és sokszor drámai élményeiket azokban az esztendőkben szerezték, amelyek a szépségnek és a fiatalságnak voltak fenntartva. Vissza